529   (6) „Ostra Brama”-n, a kilenced befejezésének estéjén,[1] amikor a litánia éneklésének befejezéséhez értünk, egy pap kihozta a Legszentebb Oltáriszentséget a monstranciában. Amint az oltárra helyezte, azonnal megláttam a kis Jézust. Kezecskéit először Édesanyja felé tárta, aki élő alakban volt jelen. Majd, mikor Mária velem beszélt, a kis Jézus a jelenlévők felé tárta karjait. A Legszentebb Szűzanya azt tanácsolta, hogy Isten minden kívánságát vizsgálódás nélkül, kisgyermekként kell fogadnom, mert másként nem tetszik Istennek. Ebben a pillanatban eltűnt a kis Jézus, majd a Szűzanya, és csak a képe maradt ott, mint azelőtt. Lelkem azonban telve volt nagy örömmel és boldogsággal, s azt mondtam az Úrnak: „Tedd velem azt, ami Neked tetszik, mindenre kész vagyok, de Te, ó, Uram, egyetlen pillanatra se hagyj el!”