450

Éjjeli imádás

Nagyon nyomorultul éreztem magam, s azt gondoltam, nem tudok imaórát tartani, mégis minden akaraterőmet összeszedtem, s bár cellámban összeestem, nem törődtem fájdalmammal, Jézus szenvedésére gondoltam. Ahogy beléptem a kápolnába, megértettem lelkemben, hogy Isten nemcsak a jó cselekedeteinkért készít részünkre nagy jutalmat, de már őszinte akaratunkért is, hogy megtegyük a jót. Mily nagy kegyelme ez Istennek !

Mily édes fáradozni Istenért és a lelkekért. A harcban nem kívánok semmi pihenőt. Utolsó leheletemig fogok küzdeni Uram és Királyom dicsőségéért. Nem teszem le a kardot, míg csak trónjához nem szólít; nem félek a csapásoktól, mert Isten a pajzsom. Az ellenségnek kell félnie tőlünk, nem fordítva. A sátán csak a gőgösöket és gyávákat győzi le, az alázatosaknak erejük van. Az alázatos lélek nem zavarodik meg, s nem aggódik semmi miatt. Semmi sem térítheti el a Nap izzásához tartó szárnyalásomat. A szeretetet semmi sem kötheti meg. A szeretet szabad, mint egy királynő, a szeretet eléri Istent.