(187) 1935. július 30.

448   Szent Ignác ünnepe. Buzgón imádkoztam ehhez a szenthez és szemrehányást tettem neki, amiért nem figyel rám, s fontos dolgokban nem segít rajtam, nevezetesen Isten akaratának teljesítésében. Így szóltam hozzá: „Te, aki a mi védőszentünk vagy, s aki mindig az Isten iránti szeretetnek s annak a buzgalomnak tüzében égtél, hogy Isten nagyobb dicsőségét szolgálhasd, alázatosan kérlek, segíts meg engem Isten szándékainak végbevitelében.” Ez a szentmise alatt történt. Hirtelen megpillantottam Szent Ignácot az oltár bal oldalán egy nagy könyvvel a kezében. Azt mondta: „Leányom, nem vagyok közömbös ügyeddel szemben. Ezt a szabályzatot ebben a közösségben is lehet alkalmazni". – Rámutatott a könyvre, és eltűnt. Nagyon megörültem, hogy ennyire törődnek velünk a szentek, hogy oly szoros a velük való kapcsolatunk. Ó, Isten jósága! Mily szép a lelki világ, hogy már itt a földön érintkezhetünk a szentekkel. Egész nap éreztem a nekem oly drága Védőszent közelségét.