384   (163) Amikor 9-10 óráig ott maradtam az imaórán, rajtam kívül még négy nővér is jelen volt. Közelebb mentem az oltárhoz, s elkezdtem az Úr Jézus szenvedésein elmélkedni. Hirtelen rettenetes szenvedés fogta el a lelkemet a világban élő számtalan lélek hálátlansága miatt. De főleg az Istentől kiválasztott lelkek hálátlansága okozott kimondhatatlanul nagy, minden képzeletet felülmúló szenvedést. Szörnyű hálátlanságukat látva elhagytak testi erőim, úgy éreztem, megszakad a szívem. Arcra estem. Nem tudtam elrejteni hangos sírásom. Valahányszor Isten nagy irgalmasságára s a lelkek hálátlanságára gondoltam, szívemet átjárta a fájdalom, mert megértettem, hogy mennyire bántja ez Jézus legédesebb Szívét. Égő szívvel újítottam meg önfelajánlásomat a bűnösökért.