381   Egy, az engedelmességről szóló elmélkedés alatt e szavakat hallottam: „Ezen az elmélkedésen a pap[1] kivételesen csak neked beszél. Tudd meg, hogy rajta keresztül én szólok.” Igyekeztem a legnagyobb figyelemmel hallgatni, s mindent szívembe fogadni. A pap azt mondta, hogy az engedelmes lelket Isten ereje tölti be. – „Igen,[2] ha engedelmeskedsz, elveszem gyengeségedet, s neked adom az én erőmet. Nagyon csodálkozom, hogy a lelkek nem akarják elfogadni ezt a cserét.” Azt mondtam az Úrnak: „Uram, világosítsd meg lelkemet, különben én sem értek meg sokat ezekből a szavakból.”