Faustyna Kowalska naplója378
Napi Ima3 imádkozás
378 Egy alkalommal, amikor lelki vezetőmmel beszélgettem, feltárult előttem – gyorsabban, mint a villám – az ő lelkére nehezedő nagy lelki nyomás, oly nagy szenvedés, melynek tüzével Isten csak nagyon ritkán érinti a lelket. Ez a szenvedés abból a bizonyos műből adódott. Lesz idő, amikor ez az Istentől annyira kívánt mű szinte teljesen megsemmisülni látszik majd. De követni fogja ezt Isten nagy erejű beavatkozása, ami bizonyítani fogja e mű valódiságát. Új fény lesz az Egyház számára, amely ugyan már régóta benne szunnyad. Isten végtelen irgalmát senki sem vitathatja. Isten azt akarja, hogy mindenki számára teljesen világos legyen: mielőtt mint igazságos Bíró újra eljön, azt akarja, hogy úgy ismerjék meg a lelkek, mint az irgalmasság Királyát. Mikor ez a győzelem bekövetkezik, mi már új életben leszünk, ahol már nincs szenvedés, de előtte lelkedet keserűség járja át fáradozásaid megsemmisülése láttán. Ez a megsemmisülés azonban csak látszólagos, mert amit Isten egyszer elhatározott, azt nem másítja meg. (161) A megsemmisülés ugyan látszólagos, de a szenvedés valódi. Mikor következik ez be – nem tudom; meddig tart – nem tudom.[1] Isten nagy kegyelmeket ígért – „különösen neked és mindazoknak,[2] akik hirdetni fogják nagy irgalmasságomat. Haláluk óráján magam oltalmazom meg őket, mint saját dicsőségemet. Ha a lélek bűnei éjsötétek lennének is, de ha a bűnös irgalmasságomhoz folyamodik, ezzel a legnagyobb dicsőítést adja meg nekem, és keserves szenvedéseimet dicsőíti. Ha valamely lélek jóságomat hirdeti, remeg előtte a sátán, s elmenekül a pokol mélyére.”
[1] Ez a látomás mintegy előre jelzi az Isteni Irgalmasság tiszteletének Fausztina nővér által közvetített formáit ért támadásokat. A Szent Offícium Kongregációjának 1959. márc. 6-i bejegyzése [Acta Apostolicae Sedis LI (1959) 271. old.] megtiltja az Isteni Irgalmasság kultuszának terjesztését a Fausztina nővér által megadott formákban. Ennek a bejegyzésnek értelmében sok templomból eltávolították a Fausztina nővér látomása alapján festett képeket, a papok nem hirdették tovább az Isteni Irgalmasság tiszteletének ezt a formáját. Maga Sopoćko atya is szigorú figyelmeztetést kapott az Apostoli Szentszéktől, és más kellemetlenségeket is el kellett viselnie.
Az Irgalmasság Anyja Kongregációnak szintén megtiltották ennek a kultusznak a terjesztését – így abbahagyták a képeknek, az Irgalmasság rózsafüzérének és Fausztina nővér más imáinak terjesztését. Minden jel arra mutatott, hogy Fausztina nővér küldetése teljesen feledésbe megy.
A fent említett jegyzék megjelenéséig – a Rend krakkói házában, ahol Fausztina nővér meghalt, az Isteni Irgalmasság képét nagy tisztelet övezte, és számos hálaadomány díszítette. Minden hónap harmadik vasárnapján ünnepi szentmisét mondtak a kápolnában, amelyeken a papok az Isteni Irgalmasságról prédikáltak, a húsvét utáni első vasárnapot pedig az Isteni Irgalmasság ünnepeként tartották meg. Adam Sapieha bíboros 1951-ben hét évre szóló teljes búcsút adományozott erre az ünnepre.
Az Apostoli Szentszék részéről érkező tilalommal kapcsolatban a nővérek Eugeniusz Baziak érsekhez fordultak azzal a kérdéssel, mi legyen a mellékoltárukon található, a hívek nagy tiszteletének örvendő Isteni Irgalmasság képének további sorsa, valamint hogy hogyan viszonyuljanak az eddig megtartott ünnepségekhez. Válaszában E. Baziak érsek azt javasolta, hogy a képet hagyják eddigi helyén, és a híveknek ne tiltsák meg, hogy kegyelmekért imádkozzanak előtte, s az eddig bevezetett ünnepeket szintén ne szüntessék be. Ily módon az Isteni Irgalmasság tiszteletének Fausztina nővér által közvetített formája kiállta az idő próbáját itt, a Rend krakkói központjában, ahol Fausztina nővér földi maradványai nyugszanak.
És ami a legfontosabb: 1978. jún. 30-án az Apostoli Szentszék eltörölte a Szent Offícium említett tilalmát. A Hittani Kongregáció 1978. ápr. 15-én kelt, Franjo Seper bíboros prefektus és titkára, Jérőme Hamer érsek aláírásával hitelesített jegyzéke [AAS LXX (1978) 350. old.] kimondja: „Miután különböző helyekről, különösen Lengyelországból hivatalos szinten is több kérdés érkezik arra vonatkozóan, érvényesnek tekintendők-e azok a tilalmak, melyeket a Szent Offícium az Acta Apostolicae Sedis 1959. évi könyvében a 271. oldalon megfogalmaz az Isteni Irgalmasság tiszteletének Faustyna Kowalska nővér által javasolt formáit illetően – a Kongregáció számos, 1959-ben nem ismert eredeti dokumentum megvizsgálása után, figyelembe véve a megváltozott körülményeket és számos lengyel megyéspüspök véleményét, ezennel kijelenti, hogy a fent említett jegyzék tilalmai többé nem érvényesek.”
A Hittani Kongregáció prefektusa, Franjo Seper bíboros 1979. júl. 12-én a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásáról nevezett Marianus Atyák rendfőnökének írt válaszlevelében, aki a Rend amerikai Kosztka Szt. Szaniszlóról nevezett tartományának elöljárója nevében kérte a Fausztina nővér által közvetített ájtatossági formákra vonatkozó tilalmat visszavonó 1978-i jegyzék autoriatív értelmezését, a következőket írta: „A levelében említett ügyet illetően tisztelettel értesítem, hogy az 1978. ápr. 30-án kelt [AAS LXX (1978) 350. old.] jegyzék által, mely az eredeti dokumentáció fényében és az akkori krakkói érsek, Karol Wojtyla bíboros pontos információinak köszönhetően került megfogalmazásra – a Szentszék úgy döntött, hogy a korábbi, 1959. évi [AAS, (1959) 271. old.] jegyzékében foglalt tilalmat érvényteleníti. Ennek értelmében a továbbiakban a Kongregáció részéről nincs semmi akadálya az Isteni Irgalmasság tiszteletének a fent nevezett nővér (Faustyna Kowalska) által javasolt formák szerinti terjesztésének.”
Jelenleg ez a kultusz új erővel terjed, és a teológusok növekvő érdeklődése kíséri. Fausztina nővér jövendölése tehát teljesülni látszik.
[2] Ezen a helyen Fausztina nővér a megfelelő írásjelekkel történő jelölés nélkül tér át látomásának leírásáról a „belsőleg” hallott szavak idézésére.