+ Ma úgy készül fel a lelkem a Szentáldozásra, mint egy menyegzőre, amelyen minden résztvevő kimondhatatlan szépséget sugároz. Én is hivatalos vagyok erre a lakomára, de nem látom magamon ezt a szépséget, csupán nyomorúságom mélységét. Bár nem érzem méltónak magam asztalhoz ülni, az asztal alá bújok, s Jézus lábainál könyörgök a morzsákért, melyek az asztal alá hullanak. Mivel ismerem irgalmasságodat, Hozzád jövök, Jézus, mert előbb szűnik meg nyomorúságom, mint ahogy kimerülne Szíved irgalma. Ezért a mai napon felkeltem magamban az Isten irgalmába vetett bizalmat.