+ Értekezés a lelki harcról „Leányom, oktatni akarlak a lelki küzdelemről. Sohase bízz magadban, hagyatkozz mindig szent akaratomra. Elhagyatottságban, sötétségben s különféle kétely közt menekülj hozzám s lelki vezetődhöz, ő mindig feleletet fog adni néked nevemben. Ne alkudozz a kísértésekkel. Azonnal zárkózz szívembe, s az első adandó alkalommal tárd fel lelked gyóntatódnak. Utolsó helyre tedd az önszeretetedet, hogy ne szennyezze be cselekedeteidet. Nagy türelemmel viseld el saját magadat. Ne hanyagold el a belső önmegtagadásokat. Az elöljárók, gyóntatók véleményének mindig adj igazat magadban. Kerüld a zúgolódókat, mint a ragályos betegséget. Cselekedjenek úgy, ahogy akarnak, te azonban csak úgy, ahogy én kívánom tőled. Hűen tartsd be a szabályzatot. Ha bántalom ér, gondolkozz el azon, miként tudnál jót tenni azzal, akitől elszenvedted a sérelmet. Ne öntsd ki a szíved másoknak. Hallgass, ha intenek, ne kérdezd a többiek véleményét, csak a lelkiatyádét. Vele szemben olyan egyszerű és őszinte légy, mint egy gyermek. Ne bátortalanítson el mások hálátlansága. Ne kutasd kíváncsian, milyen úton akarlak vezetni. Ha fáradtság és kedvetlenség hatol szívedbe, menekülj magadtól, s rejtőzz el szívemben. Ne félj a harctól, gyakran már a bátorság is elrettenti a kísértést – s nem mernek bántani bennünket. Harcolj mindig azzal az erős meggyőződéssel, hogy veled vagyok. Ne hagyd, hogy az érzelmek vezessenek, mert nincs mindig hatalmad felettük, minden érdem az akarattól függ. A legkisebb dolgokban is kövesd elöljáróid utasításait. Nem áltatlak a béke és a vigasztalások ígéretével, inkább készülj fel nagy harcokra. Tudd, hogy most egy színpadon állsz, ahol az egész ég és föld téged figyel. Harcolj, mint egy lovag, hogy megjutalmazhassalak, s ne félj fölöslegesen, hisz nem vagy egyedül.”