168   (85) Midőn az a személy, aki oly erősen ellenezte részvételemet a lelkigyakorlaton, megpillantott, csodálkozott, s elégedetlenség tükröződött az arcán. Én azonban ezt figyelembe sem véve szívélyesen üdvözöltem, és elmentem az Úrhoz, hogy utasításokat kérjek Tőle, miképpen viselkedjem a lelkigyakorlat alatt.

169

Beszélgetésem az Úrral a lelkigyakorlat megkezdése előtt.

Jézus azt mondta nekem, hogy ez a lelkigyakorlat a többitől valamelyest különbözni fog. „Igyekezz, hogy mély békében légy együtt velem. E tekintetben minden bizonytalanságot eltávolítok előled. Tudom, hogy most, míg veled beszélek, nyugodt vagy, de ha hallgatok, elkezdesz kétségeket keresni. De tudd: hogy úgy megerősítem a lelkedet, hogy nem leszel képes nyugtalankodni, még ha akarnál sem. Annak igazolására, hogy én beszélek veled, a lelkigyakorlat második napján meg fogsz gyónni annál a papnál, aki a lelkigyakorlatot vezeti. Mindjárt az elmélkedés után menj oda hozzá, és számolj be neki félelmeidről, melyeket velem szemben érzel. Akkor majd én fogok neked feleletet adni az ő szájával, s megszűnnek félelmeid. A lelkigyakorlat alatt őrizd meg a szigorú hallgatást, mintha semmi sem létezne körülötted. Beszélni csak velem és a gyóntatóval fogsz, elöljáróiddal csak azért, hogy vezeklési feladatokat kérj.” Rendkívül örültem, hogy Jézus ennyire jó, s ilyen mélyen lehajol hozzám.