Evangélium

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban a názáretiek által elutasított Jézus arra emlékeztetett minket, hogy Isten kegyelme gyakran ott munkálkodik, ahol a legkevésbé várnánk. Ma ezt az isteni kegyelmet egy másik, talán még nehezebb formában ismerhetjük fel: a megbocsátásban. Péter apostol kérdése – „Hányszor kell megbocsátanom?” – mélyen emberi. Mintha a szeretetnek és a megbocsátásnak létezne valamilyen határa, és a szívünk csak bizonyos számú sebet tudna elviselni.
Jézus válasza szerint azonban a megbocsátásnak nincs felső határa: „nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Ez a kifejezés nem egy nagy számot jelez, hanem egy új gondolkodásmódot: a megbocsátás a Krisztust követő ember életformája. A példabeszéd nem a pénzről szól, hanem arról a mérhetetlen irgalomról, amit Isten felénk gyakorol, és amire minket is meghív.
Az első szolgának óriási tartozása volt, mégis elengedték neki. Aztán ő egy sokkal kisebb adósság megfizetését követeli erőszakkal szolgatársától. Mennyire eltorzítja az irgalmat az, aki csak kapni akar, de adni már nem hajlandó! Aztán jön a következmény, a büntetés, ami az irgalmatlan szív igazi tragédiája: még azt is elveszíti, amit kapott.
A nagyböjt a kiengesztelődés ideje. El tudjuk-e engedni azokat a tartozásokat, amelyeket másokkal szemben számontartunk? A kútnál Jézus megmutatta, hogy milyen az igazi irgalom. Ma azt kéri, hogy hozzá hasonlóan mi is legyünk irgalmasok, bocsássunk meg embertársainknak.
© Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Jézus! Taníts meg arra a megbocsátásra, amely nem méricskél, nem felemlegeti a múlt sérelmeit, nem támaszt feltételeket. Néha úgy érzem, jogom van a haraghoz, a nehezteléshez, de te arra hívsz, hogy legyek irgalmas, ahogyan az Atya is az. Segíts, hogy ne csak elvárjam, hogy mások megbocsássák hibáimat, hanem én is kész legyek másoknak megbocsátani! Tisztítsd meg szívemet minden rejtett keserűségtől, minden görcsös követeléstől! Te minden adósságomat elengedted és kereszthaláloddal megváltottál. Hadd éljek annak tudatában, hogy az üdvösségre a te megbocsátó szeretetednek köszönhetően juthatok el!

https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260310.mp3