Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

Elmélkedés

„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” – olvassuk a mai evangéliumban. Jézus életprogramja ez, s remélhetőleg a miénk is.
A szeretet mértéke Jézusnál nem a szavak szépségében, hanem az önátadás, az önfeláldozás mélységében mutatkozik meg. Amikor azt mondja: „szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”, akkor nem egy szép érzelmet kíván tőlünk, hanem új életformára hív minket. Az ő szeretete a keresztig ment – nem azért, mert kényszerítette valaki, hanem mert így akarta megmutatni: Isten nem tart meg semmit magának, hanem az ember megváltása érdekében egészen odaadja, feláldozza magát.
A keresztény életmód nem egy minimum eléréséről szól, hanem a szeretet maximalizmusáról. Ez nem azt jelenti, hogy mindig tökéletesen szeretünk, hanem azt, hogy készen vagyunk újra kezdeni, újra adni, újra szolgálni, jobban szeretni, mint korábban. A „barátaim vagytok” kijelentés mély bizalomról szól. Jézus nem alattvalókat gyűjt, hanem olyanokat, akik közösségben, szeretetközösségben élnek vele. Itt nem számít a rang, nincs elvárás, hanem kölcsönösség. Jézus úgy beszél, mint aki számít ránk: „Titeket választottalak, hogy gyümölcsöt hozzatok.” Olyan életet vár, amelyből mások is megérezhetik Isten közelségét.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Barátságod meghívás arra, hogy ne csak követőd legyek, hanem társad is a szeretet útján. Köszönöm, hogy nem szolgának hívtál, hanem barátnak, és hogy megmutattad: az igazi szeretet nem a szavakban, hanem az önátadásban teljesedik ki. Add, hogy ne fáradjak bele a szeretetbe, még akkor sem, ha viszonzatlan marad! Segíts, hogy életem gyümölcsöt teremjen, a vigasztalás, az odaadás, a figyelem gyümölcsét! Add, hogy úgy szeressem embertársaimat, ahogyan te szerettél engem!

https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260508.mp3