Evangélium

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Jn 3,7-15

Elmélkedés

Nikodémus kérdez, Jézus pedig felel, de a válasz egyre mélyebb vizekre viszi a hallgatóját. Az újjászületés erkölcsi tökéletesedést és teljes belső megújulást jelent, amit az ember önmagától nem tud megvalósítani. Az újjászületés folyamat, ami újra és újra megtörténik bennünk, ha engedjük Istennek, hogy átformáljon minket. Emeljük fel tekintetünket, nézzünk Krisztusra, aki a kereszten függ, mint a pusztában felemelt kígyó. Krisztus szenvedése, kereszthalála, majd feltámadása nem egy tragikus történet vége, hanem a gyógyulás kezdete számunkra.
Ahogy az ószövetségi választott nép a pusztában hittel nézett a felemelt rézkígyóra, és ennek következtében meggyógyult, úgy nekünk is Krisztusra kell tekintenünk, ha életet akarunk. A hit nem pusztán értelmi meggyőződés, hanem bizalom, a Szentlélek hívására adott válasz, amely lehetővé teszi, hogy az élet ne csupán biológiai létezés legyen, hanem teljesség és kapcsolat Istennel.
Jézus nem azt mondja, hogy minden könnyű lesz, hanem azt, hogy új életet ad. Nem a réginek a toldozása-foldozása, hanem valami egészen újnak a kezdete. És ez az új nem rajtunk múlik, hanem rajta, az ő kegyelmi segítségén, mi csak nyitott szívvel kérhetjük, hogy történjen meg bennünk. Nikodémushoz hasonlóan nekünk is meg kell tanulnunk elfogadni a Szentlélek iránymutatását, akkor is, ha nem mindig az általunk választott irányba fúj.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te arra hívsz, hogy újjászülessek a Lélek által. Tudom, hogy ezt nem vagyok képes magamtól elérni, de vágyom rá. Szükségem van rád, akit a magasba emeltek a kereszten. Hiszem, hogy aki hisz benned, annak örök élete van. Néha nehéz felemelni a tekintetemet, nehéz bízni, amikor körülvesz a sötétség. De mégis kérem, hogy gyógyíts meg engem, újítsd meg szívemet, és add meg a bizalmat, hogy rád merjem bízni magam egészen! Hadd legyek a Szentlélek sodrásában élő ember, aki nem a múltam, hanem a te jövőd felé haladok.

https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260414.mp3