Evangélium

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
Mk 7,31-37

Elmélkedés

A szír-föníciai asszony története után újabb találkozásban nyilvánul meg Jézus irgalma, ezúttal egy süketnéma emberrel történik csodás gyógyulás. A két jelenet szorosan összetartozik: előbb egy pogány asszony nyitja meg a szívét Jézus előtt, most pedig Jézus nyitja meg egy ember fülét és nyelvét, hogy hallani és beszélni tudjon. Mindkét esetben a megnyílás, a kapcsolat helyreállítása történik meg, ez a kegyelem lényege.
A gyógyítás gesztusai személyesek. Jézus félrevonja az embert, megérinti a fülét és a nyelvét, fohászkodik az Atyához, és kimondja: „Nyílj meg!” A felszólítás egyaránt szól a beszédre képtelen szájnak és a hallásra képtelen fülnek, de jelképesen szól az emberi léleknek. Az ember legnagyobb süketsége az, amikor nem hallja Isten szavát, és legnagyobb némasága az, amikor nem tud rá hittel válaszolni. A bűn, a félelem, a közöny megfosztanak bennünket a valódi kapcsolattól Istennel és embertársainkkal.
A keresztény élet kezdete az, amikor Isten elindít minket a hit, az engedelmesség és a tanúságtétel útján. A süketnéma meggyógyulása tehát mindannyiunk meghívása. Engedjük, hogy Jézus félrevonjon bennünket a világ zajától és szívünk legmélyebb helyén kimondja: „Nyílj meg!” Nyílj meg a hitre, az imára, a szeretetre, és indulj el tanúságtevőként, aki hallja és hirdeti az evangéliumot.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egyetlen szóval megnyitottad a süket ember fülét. Kérlek, nyisd meg az én szívemet is! Oly sokszor vagyok süket a te szavadra és némán hallgatok, amikor tanúságot kellene tennem rólad. Add, hogy meghalljam, amit tanítani akarsz nekem, és bátran tovább tudjam adni másoknak! Tégy engem élő, halló, igazságodat hirdető tanítványoddá! Nyisd meg fülemet, hogy meghalljam hívásodat a csendben a mindennapok zajában is! Oldd meg a nyelvemet, hogy szeretettel és bátorsággal tudjak beszélni rólad és tanúságot tegyek jóságodról!

https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260213.mp3