Evangélium

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lk 10,25-37

Elmélkedés

A mai evangéliumban egy törvénytudó beszélget Jézussal. Jószándék van a szívében, hiszen azt szeretné tudni, hogy mit kell tennie az örök élet elnyerése érdekében. Jézus azt válaszolja neki, hogy a mózesi törvény tartalmazza az ember feladatát. A törvénytudó ekkor fel is idézi a következőt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”
A főparancsról, a legfőbb törvényről Máté és Márk evangéliumában az írástudók faggatják Jézust, és nekik válaszolva mondja az Úr azt, hogy az Isten és a felebarát felé irányuló szeretet a legfontosabb (vö. Mt 22,34-40 és Mk 12,28-31). Az Isten iránti szeretet és az emberek iránti szeretet nincs összekapcsolva az ószövetségi törvényben, két külön helyen szerepel (vö. MTörv 6,5 és Lev 19,18), a kettő egymás mellé állítása vélhetően Jézustól származó újítás. Lukács evangéliumában viszont e helyen a törvénytudó szájából hangzik el, aki valószínűleg megismétli, amit Jézus mondott. Lukácsnál ez a kis eltérés azzal magyarázható, hogy nem hangfelvétel alapján írta le a beszélgetést, hanem a szóbeli hagyomány alapján, amely az évtizedek alatt formálódott.
Jézus ekkor elmondja az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet. A tanítás lényege, hogy nem elég elméletben ismerni a törvényt, hanem azt meg is kell tenni, s ez a szeretet gyakorlását jelenti a mindennapokban.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, szívem mélyén visszhangzik a mennyei Atya tanúságtétele rólad, hogy te Isten Fia vagy. Hittel fogadom el ezt az isteni kinyilatkoztatást és hittel vallom, hogy te vagy az Isten Fia, aki magad is kísértést szenvedtél és vállaltad a kereszthalált a mi üdvösségünkért. Szenvedésedben, halálodban és dicsőséges feltámadásodban is megmutatkozott, hogy Isten Fia vagy. Segíts engem, hogy hozzád hasonlóan egész életemben engedelmesen teljesítsem az Atya akaratát!

https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20241007.mp3