Evangélium

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így magasztalták Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk”. „Isten meglátogatta népét”. Ennek híre elterjedt egész Júdeában és mindenfelé a környéken.
Lk 7,11-17

Elmélkedés

Az evangéliumi beszámolók szerint idővel az emberek megismerik az Úr gyógyító hatalmát, de azt elképzelni sem tudják, hogy akár a halottakat is vissza tudja hívni az életre. A mai történetben Jézus nem kérésre cselekszik, hanem rögtön felismeri, hogy az özvegy azt a személyt veszítette el egyetlen fiában, akire idős korában számíthatott volna, mint gondviselőjére. Jézus megkönyörül rajta, megesik rajta a szíve, és visszaadja számára fiát, feltámasztva őt a halálból.
A csoda egyszerű leírása hátterében érdemes odafigyelnünk az érzésekre, amelyek a cselekmény mozgatórugói. Az első érzés az özvegy gyásza, aki férje halála után most fiát veszítette el. Fájdalma érthető, hiszen egyetlen támasza és gondoskodója ő lett volna idős korában. A második érzés a részvét a város lakóinak részéről az asszony iránt. Ez a részvét, bár sok emberben jelen volt, mégis teljesen tehetetlen. Nem tud segíteni az özvegynek, valódi vigaszt nem adhat fájdalmára. A harmadik pedig Jézus együttérzése, akinek „megesik a szíve” az asszonyon. Ő nem marad az érzelmek szintjén, hanem azonnal cselekszik, feltámasztja a fiút. A három érzés összetalálkozik és boldogsággá, örömmé változik át. A mi feltámadásunkkor is legalább ekkora lesz az öröm.
Keresztény emberként nem azt kívánjuk, hogy a földi életünk tartson örökké, hanem a mennybe szeretnénk eljutni. Hitünk szerint Istennek hatalma van életet adni. Éljünk úgy, hogy méltók legyünk az üdvösségre!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.

https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250916.mp3