Evangélium

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés

„Ki a legnagyobb a mennyek országában?” – kérdezik a tanítványok Jézust. Ez a kérdés árulkodó. Nem azt kérdezik, hogyan lehet valaki hűségesebb, alázatosabb vagy engedelmesebb, hanem ki a legnagyobb. Versengés, önérvényesítés, rangsor vezeti őket, talán abban reménykednek, hogy Jézus majd megnevezi a „legjobb tanítványt”.
De Jézus válasza teljesen váratlanul éri őket. Odahív egy gyermeket, eléjük állítja, és azt mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Ez a kijelentés nem csupán pedagógiai példázat, hanem lelki alapelv: Isten országába nem a hatalom, a siker vagy a tudás vezet, hanem a kicsinység.
De mit jelent „gyermekké” válni? Természetesen nem értelmi vagy érzelmi éretlenséget, nem naivitást vagy tudatlanságot, hanem azt a bizalmat, nyitottságot és önátadást, amely a gyermekben természetes. Egy kisgyermek nem akar uralkodni, nem önmagát helyezi a középpontba, hanem nyitott, elfogadó, tudja, hogy mások segítségére van utalva. Az ilyen magatartás az Istenbe vetett hit alapja: felismerem, hogy nem vagyok mindenható, és hogy rá vagyok utalva az Atyára mindenben.
Az elveszett juh példázata a következő üzenetet hordozza: Isten nem a tömegben gondolkodik, hanem az egyes emberben. Ha egy eltéved, utána megy, nem számít, milyen messzire került, mennyire volt „kicsi” vagy jelentéktelen mások szemében. Isten számára mindenki egyaránt fontos.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Taníts meg a gyermekek egyszerűségével élni: bizalommal, nyitott szívvel, alázattal, engedelmesen! Add, hogy ne a nagyságot keressem, hanem téged! Segíts, hogy ne nézzem le a gyengéket, hanem minden erőmmel segítsem azokat, akik kicsik, elesettek vagy eltévedtek! Add, hogy ne veszítsem el a te látásmódodat, hiszen számodra minden egyes ember fontos!

https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260811.mp3