Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48

Elmélkedés

„Szeressétek ellenségeiteket” – kevés kijelentés van az evangéliumban, amely ennyire szembemegy az emberi logikával. A világ azt mondja: szeresd, aki szeret, és tarts távolságot attól, aki megbántott. Jézus viszont új utat mutat: az Atya útját, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt.
Ez nem naivitás, nem gyengeség, hanem a szeretet gyakorlása az isteni nagylelkűség mintájára. Amikor szeretni próbáljuk azt, aki nem szeret bennünket, részesedünk Isten szívéből. Ő nem érzelmeket kér tőlünk, hanem döntést. Nem azt, hogy tetszenek-e nekünk az ellenségeink, hanem azt, hogy akarjuk-e előmozdítani lelki fejlődésüket, és hajlandók vagyunk-e áldozatot hozni értük imával, megbocsátással, türelemmel.
Jézus ezt tanítja, és erre ad példát. A kereszten azokért imádkozott, akik halálra ítélték és bántalmazták. Ez az irgalom legmélyebb formája: nem az igazságot keresi, hanem az üdvösséget. Isten nem azért szeret minket, mert viszontszeretetet vár, hanem, mert ő maga a szeretet. Természetesen az a helyes, az az emberi élet egyik legfőbb célja, hogy viszonozzuk az ő szeretetét.
A keresztény élet nem mindig könnyű, de mindig út Istenhez. És minél közelebb vagyunk hozzá, annál inkább tudjuk szeretni azt is, akit a magunk erejéből nem tudnánk. Jézus arra hív, hogy ne másokat próbáljunk megváltoztatni, hanem magunkban kezdjük a szeretet forradalmát. Isten nem kér tőlünk többet, mint amit ő maga nap mint nap megad nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, taníts szeretni akkor is, amikor nem viszonozzák, amikor hidegség, gyanakvás vagy elutasítás a válasz! Add, hogy szívemet ne zárjam be, ne keményedjen meg, hanem belőled merítsen erőt a megbocsátáshoz és a jósághoz! Segíts, hogy ne az emberi gondolkodás vezessen, hanem a te irgalmad! Mutasd meg, mit jelent úgy szeretni, mint az Atya: nagylelkűen, feltétel nélkül, mindenki felé odafordulva! Tedd teljessé bennem a szeretetet!

https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260616.mp3