Nagyböjt 2. vasárnapja

(Lk 9,28b-36)

Bevezető

A mai evangélium az Úr Jézus életéből a Tábor-hegyi eseményt jeleníti meg, amikor három tanítványa előtt felvillantja istenségét. Az Úr Jézus színeváltozása akkor történt, amikor már közel volt szenvedéséhez és kereszthalálához. A rendkívüli látvány nagy hatással volt a tanítványokra, és az volt a célja, hogy megerősítse őket az elkövetkező lesújtó eseményekre, a nagypénteki sötét órákra. Az Úr Jézus olyan oldalról mutatta meg magát, amilyennek majd feltámadása után fog mutatkozni. A Tábor-hegyi megdicsőülés jelzés akar lenni. Arra hívja fel a tanítványok figyelmét, hogy Jézus útja a szenvedéseken keresztül vezet el a dicsőséges feltámadáshoz. Isten nekünk is ad ilyen jelzéseket, lélekerősítő eseményeket, mert életutunk sokszor sötét alagúton vezet, de az evangélium igazságai, a szentségek által kapott kegyelmek erősítenek bennünket, és időnként tudatosítják bennünk, hogy utunk vége ragyogó fénybe torkollik. Mai szentmisénk is egy ilyen bíztató, bátorító jel akar lenni.

Hívek könyörgése

Testvéreim! Mindnyájunknak szükségünk van bátorításra, lelki erősítésre. Istenünk gondoskodik arról, hogy erősítő kegyelme eljusson hozzánk. Imánkkal nyissunk ajtót segítő erejének!

1.   Add Urunk, hogy magasztos tanításod mindenkor eljusson hozzánk, és irányjelző legyen életutunkon.

2.   Templomaid legyenek áldást és kegyelmet sugárzó központok.

3.   Támassz nekünk példaképeket, akik hitvalló életükkel vonzóvá tudják tenni a keresztény életet.

4.   Életünk végén add meg nekünk azt a boldogságot, amely tanítványaidat eltöltötte a Tábor-hegyen dicsőséges színeváltozásod órájában.

Mindenható Istenünk! Köszönjük, hogy állandóan erősítesz bennünket szent igéd és szentségeid által az üdvösségre vezető úton. Add, hogy mindenkor értékelni tudjuk a belőlük áradó kegyelmi erőt, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.