Nagyböjt 4. vasárnapja

(Lk 15,1-3. 11-32)

Bevezető

A mai szentmise evangéliuma klasszikus példabeszédben tárja elénk azt az igazságot, hogy Isten végtelenül irgalmas, aki a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát. A tékozló fiú történetét fogjuk hallani. Ismerős, de mindig időszerű történet. Ugyanis eszünkbe juttatja azt a szomorú tényt, hogy nehezen tudunk megbocsátani egymásnak. Pedig naponként imádkozzuk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Miért van ez így? Azért, mert attól félünk, hogy csorbát szenved az igazságosság. Arra gondolunk, hogy a megbocsátással lovat adunk a gonoszság alá, és elsősorban büntetést érdemel az, aki minket megbántott, nem pedig megbocsátást. Ámde, ha Isten nem tartja igazságtalannak a megbocsátást velünk szemben, mi sem tarthatjuk annak egymással szemben. Gondolkozzunk el erről a mai szentmisében.

Hívek könyörgése

Testvérek! Forduljunk bizalommal égi Atyánkhoz, aki mindig könyörülő szívvel van irántunk!

1.   Istenünk, segíts bennünket, hogy Szent Fiad tanítása és példája szerint mindenkor a megbocsátás szelleme töltsön el minket a bűnösökkel szemben.

2.   Tartsd távol tőlünk a harag és a bosszú minden megnyilvánulását.

3.   Segítsd Egyházadat, hogy ne szűnjön meg hirdetni a népek közötti kiengesztelődés fontosságát, ami a béke alapja.

4.   Istenünk, adj türelmet és kitartást azoknak, akik a tartós béke megteremtéséért fáradoznak.

5.   Segítsd a hitvestársakat, hogy mindig meg tudjanak bocsátani egymásnak, és ezzel biztosítsák az állandó családi békét.

Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy végtelen irgalommal vagy irántunk. Kegyelmed erejével mi is meg akarunk bocsátani egymásnak, a Te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.