Évközi 19. vasárnap

(Lk 12,32-48)

Bevezető

Beharangszóval és az orgona hangjával kezdődik szentmisénk, amelyre otthonról idejében elindulunk, mert nem akarunk elkésni. Hiszen maga az Úr Jézus jön közénk, hogy tanításával és Szent Testével erősítsen bennünket. Ő vár bennünket, és ez a vele való találkozás szorosan hozzátartozik a vasárnapunkhoz. Lesz azonban olyan találkozásunk az Úr Jézussal, amely váratlanul szembesít vele, és ez a halál órájában lesz. A halálunk órája bizonytalan. Hallhattunk már ilyen panaszt: Búcsút se vehettem tőle, hiszen beteg se volt. A mai evangélium állandó éberségre hívja fel figyelmünket: „Vigyázzatok és ébren legyetek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” Ma készüljünk fel arra, hogy esetleg már holnap szembesülhetünk teremtő és gondviselő Istenünkkel, mint végső bíránkkal.

Hívek könyörgése

Testvéreim! Nekünk oda kell figyelnünk a világ gondjaira, de elsősorban saját lelkünkre, hogy állandóan készen álljunk a számadásra. Imádkozzunk a Mindenhatóhoz, aki egyszer mindnyájunk bírája lesz!

1.   Adj Urunk mindnyájunknak helyes lelkiismeretet, amely őrködik gondolataink és cselekedeteink felett, és irányt szab a feléd vezető úton.

2.   Tedd Egyházadat az emberi nem egységének éltető jelévé, és az üdvösség hatásos munkálójává minden nép számára.

3.   Könyörögjünk azokért, akik a szekták befolyására mindennap félelemben élnek. Adj nekik tisztánlátást, hogy helyesen tudjanak dönteni üdvösségük munkálásában.

4.   Tekints jóságosán mindazokra, akik bizalommal kérik imáinkat. Kérünk, hogy töltsd el őket minden testi és lelki áldással.

Istenünk! Kérünk, hogy cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat veled kezdjük és veled fejezzük be, mert emberszerető Atyánk vagy, most és mindörökké. Amen.