Húsvét 2. vasárnapja

(Jn 20,19-31)

Bevezető

Megünnepeltük a húsvétot. Még zsong szívünkben az az öröm, amely a feltámadás hitéből fakad. Ez az öröm élt az apostolok szívében, és ezt az örömet akarta Tamás apostol is a maga számára kételkedésével megerősíteni, de másokkal is megosztani. A kételkedés általában nem a Szentlélektől származik. A hitnek és a szeretetnek veszélyes ellensége. Olykor bennünk is felágaskodhat a kérdés: Vajon mindaz, amit igaznak tartunk, nem önámítás-e, nem önmagunk becsapása-e? Úgy érezzük, hogy az észérvek nem segítenek. Ilyenkor két dolog lendíthet át bennünket az akadályon: vagy elfogadjuk alázattal és gyermeki egyszerűséggel a kinyilatkoztatás igazságát, vagy engedünk a Jézusból felénk áramló nagy szeretet sodrásának, amely megnyugtat bennünket. Tamás apostol kételkedését az Úr Jézus szeretete szüntette meg. Mai szentmisénk is ilyen találkozás akar lenni az Úr Jézussal.

Hívek könyörgése

Testvéreim! A húsvéti öröm szellemében és az Úr Jézusban megtalált igazság birtokában könyörögjünk feltámadt Üdvözítőnkhöz!

1.   Urunk! Te Tamás apostolnak megerősítetted a hitét, tedd sziklaszilárddá a mi hitünket is.

2.   Tekints jóságosan azokra is, akik még nem ismertek fel téged életútjukon, mutasd meg magadat nekik, hogy elfogadjanak Üdvözítőjüknek.

3.   Te békességgel köszöntötted tanítványaidat, adj békét szívünknek, családunknak, nemzetünknek, és békét a világnak.

4.   Fogadd be országodba elhunyt testvéreinket, akik hittel és reménységgel vágyakoztak utánad földi életük útján.

Urunk, Te vagy a szeretet Istene és az élet Ura, aki állandóan gondoskodsz rólunk. Hálát adunk neked az Atyával és a Szentlélekkel, ma és mindörökké. Amen.