Nagycsütörtök

(Jn 13,1-15)

Bevezető

Nagyhét három utolsó napját Szent Három Napnak nevezzük. Mintha az egész egyetlen hosszú nappá válna, amely sűrítve állítja elénk az üdvösség történetének fölséges eseményét, a megváltásunkat. Az utolsó vacsora a tanítványokkal, a kereszthalál és a feltámadás ugyanazt az igazságot hirdeti: Isten szerette, és ma is szereti az embereket, akár tudomásul vesszük, akár nem. Ezt azzal bizonyítja, hogy emberré lett örök Fiát áldozta fel értünk. Az utolsó vacsorán az ajándékozó szeretet jegyében a Úr Jézus önmagát adja a kenyér és a bor színében az apostoloknak, általuk a későbbi évezredek emberének. A szolgáló szeretetről tesz tanúbizonyságot, amikor tanítványainak megmossa a lábát. Ez nem valami színpadi látványosság, hanem azt hangsúyozza, hogy az istenszeretettel mindig kell, hogy párosuljon az emberszeretet, amely lehajol és szolgál. Változzék át ma templomunk az utolsó vacsora termévé, ahol lélekben együtt szeretnénk lenni az Úr Jézussal. Legyünk együtt üdvözítő szándékával, szerető szívével és imáinkkal.

Hívek könyörgése

Testvéreim! Forduljunk bizalommal minket szerető Istenünkhöz!

1.   Könyörögjünk mindazokért, akik szolgálatot vállaltak az Egyházban és a világban. Segítsd őket, hogy nyitott szemmel és tettrekész lélekkel végezzék feladataikat.

2.   Könyörgünk a világi apostolokért, mindazon férfiakért és nőkért, akik templomainkban és az iskolákban tevékenykednek. Ajándékozd meg őket munkájuk örömével.

3.   Könyörgünk azokért, akik az öregeket és a betegeket gondozzák. Adj nekik türelmet és kitartást mindennapi szolgálatukban.

4.   Könyörögjünk egyházközségünkért, hogy az Oltáriszentség vétele bennünket a szeretet családjává tegyen.

Urunk, Jézusunk! Te példát adtál nekünk a szolgáló szeretetre. Szerető jóságodra bízva életünk útját, példád szerint akarjuk járni ma, holnap és mindörökké. Amen.