Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátAz Eukarisztiához vezető nyolc út

Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
02
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Az Eukarisztiához vezető nyolc út

Az elmúlt hét utolsó napján lelkinapot tartottam a Kölni Magyar Misszió hívei számára. A téma: A szentmise és a szentáldozás voltak.

Mivel az első beszéd többeket érdekelhet – egyrészt az itt nyugaton kirobbant „Szentáldozás mindenkinek!” mozgalom kapcsán, másrészt pedig hogy volt híveim a közelgő Úrjövetre méltóképpen előkészülhessenek – szeretném közkinccsé tenni.

A Katolikus Egyháznak a gondjaira bízott lelkek üdvössége érdekében létfontosságú és nélkülözhetetlen rámutatnia arra, hogy a szentségek méltatlan felvételének milyen következményei vannak azok számára, akik súlyos bűnben élnek, és ezért a szentségekhez járulás számukra nem lenne ajánlatos. De ugyanilyen fontos rámutatnia arra is, hogy mi az, ami az ilyen helyzetben lévő hívei számára még lehetséges? Minden jel arra vall, hogy a nyugaton pár éve kibontakozó ezzel kapcsolatos vita egyik káros következménye az, hogy az érintettek nem tudják – mert nem mondják meg nekik -, hogy mi az, ami számukra lelki szempontból üdvös, és mi az, amit az isteni illetve egyházi törvények számukra nem tesznek lehetővé, ezért mennek a többséggel...

Szerintem ahelyett, hogy a vitát egyetlen egy – megtévesztő, téves érvekkel alátámasztott – követelésre összpontosítanánk ("A szentáldozás mindenkinek jár! Akár nem katolikusoknak is! Krisztus mindenkinek szánta! Ő senkit nem akar kizárni!"), jobb lenne, ha a problémát két oldalról közelítenénk meg. Egyrészt teológiai magyarázatokkal és egy alapos katekézissel meg kellene magyaráznunk az érintetteknek azt, hogy miért nem lehetséges számukra a szentáldozáshoz való járulás, másrészt fel kellene vázolnunk azokat az alternatívákat, amelyek az Urunkkal Jézus Krisztussal való szentségi találkozást minden probléma nélkül lehetővé teszik.

Tehát nem új kétes, teológiailag sántító formákat és formulákat illetve pótszertartásokat kellene kitalálnunk számukra, mint amilyeneket egyesek fennen hangoztatnak (pl. az elvált és újraházasodottak illetve a melegek házasságainak megáldása, interkommúnió) hanem a vallásgyakorlat régóta ismert formáira kell ráirányítanunk a figyelmüket. Azt is el kell nekik mondanunk, hogy bár a szentáldozás valóban magasztos, azonban az eukarisztia – a szentmise és a szentáldozás – gyümölcseiben való részesedésnek nem csak ez az egyetlen formája.

Továbbá mind a vitában, mind lelki beszélgetésekben és a szentgyónásban azt is mérlegelni kell, hogy vajon a mai szentáldozáshoz járulás gyakorlatának területén nem történt-e jóvátehetetlen túlzás? Szinte mindenki szentáldozáshoz járul, de alig megy valaki gyónni…

Végül azt is ki kell mondanunk, és ezt mi, lelkipásztorok különösen tanúsíthatjuk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik még tudják, hogyan kell áldozni, hogyan kell viselkedni és mit kell mondani a szentáldozás előtt, alatt vagy után, stb. Nagy általánosságban elmondható, hogy a mai áldozási gyakorlat nem kielégítő és sok tekintetben nagyon is hiányos.

Ha ezeket a dolgokat elkezdenénk korrigálni, és ha minden tőlünk telhetőt megtennénk azért, hogy azok a hívők, akiknek szabad szentáldozáshoz járulniuk, csak akkor áldozzanak, ha tudatosan felkészültek, az bizonyára nagy segítség lenne azok számára is, akik nem járulhatnak szentségekhez. Akkor ismét normálisabbá válna, ha valaki ülve marad, míg mások áldozni mennek, és ez benne egyátalán nem keltené a kirekesztettség érzését.

Ennek a lelkinapnak a kezdetén én most – a Karl Leisner Ifjúság honlapján található írásokból szemlézve (http://www.k-l-j.de/) – nyolc olyan eukarisztikus útról szeretnék beszélni, amelyek közül hét mindenki előtt nyitva áll – beleértve azokat is, akik súlyos vagy halálos bűn állapotában vannak. És ez a hét út rendkívül gyümölcsöző lehet minden katolikus hívő lelki élete és lelki üdvössége szempontjából.

1. A szentséglátogatás

Az első eukarisztikus út a szentséglátogatás, vagyis a tabernákulum (szentségház) előtti elidőzés lehet, vagy ahogyan azt régebben nevezték: „látogatás az Úr Jézusnál”. A szentségi ájtatosság eme formája bárhol és bármikor gyakorolható. Különösen ajánlott, hogy alatta egy litániát is elimádkozzunk, pl. a Jézus Szíve, a Jézus Szent Vére vagy az Oltáriszentségről szólót. Közben a tabernákulumban lakó Jézussal megbeszélhetjük élethelyzetünket és terveinket. A szentséglátogatás különösen erősíti az Úr Jézus Krisztussal való belső kapcsolatunkat.

2. A szentségimádás

A szentségimádás az imádságoknak és szentségi ájtatossági gyakorlatoknak az egyik legmagasztosabb formája. Benne ugyanis közvetlenül találkozhattunk az Úrral. Alatta gyötrő gondjainkat és nehéz döntéseinket is érdemes az Úr elé vinni, mert azokra ilyenkor bebizonyítottan mindig bölcs és megnyugtató válaszokat kapunk.

3. A szentségi körmenet

A szentségi körmenetben Krisztushoz való tartozásunkat nyilvánítjuk ki – külsőleg; belsőleg pedig meg is erősítjük azt. Úgy is mondhatnánk, hogy alatta izmosodik bennünk hitvallói bátorságunk. Általa megmutathatjuk, hogy Krisztus Urunkhoz akarunk tartozni, még akkor is, ha a vele való közösségünket – abban a pillanatban, tartósan vagy átmenetileg – a bűn beszennyezi. Előfordulhat, hogy életünk egyik vagy másik területe nem egészen krisztusi. De ezért nem akarjuk eldobni az egész lelki életünket, hanem törekedni szeretnénk arra, hogy legalább a többi területen úgy éljünk, ahogyan az Istennek tetszik. A szentségi körmenetekben való részvétel éppen ezt a Krisztus-követő életre való törekvést erősítheti meg bennünk.

4. A szentségi áldás

Ezen az áldáson keresztül olyan kegyelmekben részesülünk, amelyek közvetlenül a szentmiseáldozat gyümölcseiből származnak. A szentségi áldás bár nem azonos a szentáldozással, de mindazonáltal egy kegyelmet közvetítő és hatékony szentelmény, amely lelkileg is megerősíthet bennünket. Ha tehát nem tudnék szentáldozáshoz járulni, akkor is álljak be a sorba, hogy különleges kegyelmet kapjak. Amikor rám kerül a sor, ujjamat az ajkamra teszem annak jeléül: most nem vagyok méltó arra, hogy magamhoz vegyem az Úr Testét, de áldást kérek a szentostyával. A régi római rítus (latin mise) klasszikus formájában egyébként a pap mielőtt az áldozó nyelvére helyezte volna az ostyát, előbb azzal megáldotta őt.

5. A szent útravaló

A szent útravaló (latinul: viaticum) a halálos veszedelemben lévő hívők szentáldozása. Ki kell szolgáltatni mindazoknak, akiket legalább feltételesen föl lehet oldozni. Halálveszélyben Krisztus szélesre tárja Egyháza kegyelmi kincsestárának a kapuit. Amikor az élet véget ér és a halál közvetlen veszélye fenyeget gyakorlatilag minden akadály elhárul a szentségi Úr Jézussal való találkozás útjából. Ezért is indokolatlan az a kijelentés, hogy valakinek soha többé nem szabad áldoznia. Az a tudat, hogy minden valószínűség szerint lesz még egy alkalom a szentségi Jézus befogadására, nemcsak vigasztalás és remény, hanem ösztönzés is arra: úgy éljük életünket, hogy az egyre tetszőbb legyen Krisztusnak.

6. A szentmise

Egy másik fontos lehetőség a szentségi Jézussal való találkozásra: a szentmise. Az csak természetes, hogy azok is kötelesek a vasár- és ünnepnapi szentmisén való részvételre, akik nem járulhatnak a szentáldozáshoz. Az Egyházban azonban – főleg Isten előtt – nincs alsóbbrendű vagy hiányos szentmise csak azért, mert valaki nem áldozhat. Sőt! Korábban az volt a ritka, hogy a hívők szentmisén áldoztak. Ma viszont ennek épp az ellenkezője van: "túl sokat és túl sokszor" áldozunk. Azok is, akiknek nem lenne szabad tenniük… Azonban ők sincsenek teljesen kizárva annak a lehetőségétől, hogy a szentségi Jézussal találkozzanak. Ha ugyanis részt vesznek a szentmisén, ők is elmerülnek az oltáron megújuló keresztáldozatban, és lelkileg egyesülnek a haldokló és értünk életét feláldozó Kisztussal. A szentmiseáldozaton való részvétel valami isteni dologban való részesedés, amely a bűnöst is átöleli és haza akarja vinni a mennyei Atya házába.

7. A lelkiáldozás

Aki valamilyen okból kifolyólag nem tud szentáldozáshoz járulni, akár azért, mert nincs a kellő kegyelmi állapotban, akár, mert betegség vagy egyéb okok miatt nem lehetséges szentmisére mennie, az gyakorolhatja az ún. „lelkiáldozást”. A lelkiáldozás alatt azt a buzgó vágyat értjük, amellyel a legméltóságosabb Oltászentséget akarjuk magunkhoz venni. Ezt általában az erre a célra megfogalmazott számos imák egyikével fejezhetjük ki (pl. l. https://www.magyarkurir.hu/.../fohasz-jarvany-idejen...). A lelkiáldozás lelkileg épp úgy egyesít Urunk Jézussal, mintha valóban befogadtam volna Őt. Nemcsak helyettesíti vagy pótolja a szentáldozást, hanem fel is készít rá.

8. A szentáldozás

A nyolcadik és egyben az utolsó út, amely az Úr Jézussal való eukarisztikus találkozáshoz vezet, az a szentáldozás. Valójában ez a szentségi élet igazi célja és csúcspontja – és csak ez az egyetlen út van néha elzárva azok előtt, akik nincsenek a kegyelem állapotában, mert azt valamilyen súlyos bűnnel eljátszották. A szentáldozásban magát Urunkat Jézus Krisztust fogadjuk magunkba.

A másik hét eukarisztikus út mind ebbe torkollik és erre összpontosul. Aki megfelelő akadály miatt lemond a szentáldozásról, mert azt lelkiismerete vagy objektív körülmények úgy tanácsolják vagy követelik, az legyen meggyőződve arról, hogy Istennek tetszően cselekszik!

Aki az első hét utat folyamatosan gyakorolja, mert a nyolcadikhoz vezető út lelki állapota miatt elzárt, azzal ugyanakkor az is előfordulhat, hogy megkapja az utolsó lendületet ahhoz, hogy bűnös helyzetére reflektáljon és a szentáldozáshoz való járulás útjába gördülő akadályokat életében felszámolja.

Ahelyett tehát, hogy – az előszóban említett viták során – mindig „új szempontokról”, „új megközelítésekről” szövegelnénk, amelyek teológiailag lehetetlennek, talán újra fel kellene fedeznünk és fel kellene elevenítenünk a népi ájtatosság fent említett, nem egyszer feledésbe merült formáit, és azokat kellene ajánlanunk a lelki élet útján megfeneklett testvéreinknek.

A nekik adandó katekézisnek világossá kell tennie azt, hogy miért kell úgy cselekednie az Egyháznak, ahogyan teszi, és miért nem másképp. Ugyanakkor azt is meg kell mutatnunk nekik, hogyan változtathatnak a helyzetükön.

Képletesen: az a kötelességünk, hogy megmondjuk az úton levőknek, hol van útlezárás, de ugyanakkor azt is meg kell mondanunk nekik, hogy melyik az a másik hét út, amely kerülővel ugyan, de szintén célba vezet!

Ezt kívánja minden Olvasójának,

lelkipásztori szeretettel,

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."