Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátAlmatolvaj volt-e Ádám?

Napi Ima31 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
20
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Almatolvaj volt-e Ádám?

Almatolvaj volt-e Ádám?

December 24-én a keresztények Szent Ádámra, az emberi nem ősapjára emlékeznek, hacsak nem feledkeznek meg róla! Ez az emléknap ugyanis már rég eltűnt a római egyház mártirológiumából. Figyelemre méltó azonban, hogy a 2004-es Katolikus naptárban Szent II. János Pál pápa utasítására ünnepét visszaállították!

Vajon miért? Ez a szentéletű, az élet mélységes titkait jobban megértő pápa többet látott volna Ádámban, mint egy közönséges almatolvajt? Vajon szerinte mondhat-e még valamit Ádám példája a mai kor emberének? Esetleg valami olyasmit, amit az már rég nem is akar meghallani?

Először is tudnunk kell, hogy a tiltott gyümölcs evésén és az ember bukásának történetén kívül a Szentírás édeskeveset mond Ádámról. Annyit említ meg róla, hogy a földből vétetett, Isten képmására férfinak és nőnek teremtetett; otthona pedig az a Paradicsom volt, amelyet a Teremtő gondozásra és használatra rábízott. Később társat kapott saját húsából és csontjából, akinek neve Éva, „minden élő ember anyjá”-t jelenti. Ádám és Éva sorsa a Paradicsomból való kiűzetés után – Káin testvérgyilkossága elmúltával – ködbe vész.

Ezt a tiszteletlennek tűnő „érdektelenséget” még a kereszténység előtti időkben is fájdalmas és majdhogy nem vétkes hiánynak fogták fel, ezért ismeretlen lelki írók lassan egy gazdag legendakoszorút fontak Ádám és Éva alakja köré. Az ilyen szövegeket aztán - feltehetően a keresztény időkben és zömében keresztény szerzők – ún. apokrif (=nem elfogadott, nem kanonikus) írásokban gyűjtötték össze, amelyek végül "Mózes apokalipszise" és "Ádám és Éva élete" néven maradtak ránk, de ezeket se a római se az ortodox egyház nem fogadta el. Noha ezek a legendák csak a Paradicsom utáni idő beköszöntésével kezdődnek és nem mondanak semmit Ádám és Éva teremtéséről, megértésükhöz mégis mindig vissza kell nyúlnunk a Teremtés Könyvének magyarázatához, hisz belőle vétettek.

Az első utalás az ember teremtésére a Teremtés Könyvének 2. fejezetében, a 15. versben történik, és okát így magyarázza a szent szerző: "Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.“ Érdekes a két ige eredeti héber jelentése: „a munka elvégzése és a kert őrzése”. Ugyanis ugyanezt a két igét használja a papi szerző is, amikor a szövetség sátoráról illetve a benne (és későbben a templomban) zajló kultuszról ír, és érti alatta „a templomi szolgálat elvégzését és a hagyomány őrzését”. Hogy ez az egybeesés egyáltalán nem véletlen, mutatja az a tény, hogy a templom felépítésének, berendezésének és díszítésének a leírása sok részletben követi a Teremtés Könyve 2. fejezetének leírását a Paradicsomról. A Paradicsom ugyanis a templom mintájára „teremtetett”, és benne Ádám szolgálata nem csupán a mezőgazdasági munkálatok elvégzéséből állott, hanem egyúttal Isten imádatából, azaz: papi szolgálat volt!

Pontosan ugyanebbe az irányba mutat az emberi nem eredetéről és teremtésének okáról szóló egyházi tanítás is. A régi katekizmus (még sokan emlékszünk rá), amely nyugaton az 1960-as évekig, nálunk, odahaza szinte egészen a kommunizmus bukásáig formálta a hívek vallási tudatát, ezzel a kérdéssel kezdődött: „Miért vagyunk a világon?” Rá pedig a válasz ez volt: "Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, Őt szeressük, és a mennyországba.“ Ez a meghatározás az első emberre, Ádámra, különösen érvényes volt.

A papi szolgálat mellett Ádámnak volt egy második feladata is. Erre a Szentírás már a Paradicsomkert megmunkálására és gondozására való isteni felkérés kapcsán is utal, de ez a magasztos feladat igazából a valamennyi teremtett állatnak való névadásban válik nyilvánvalóvá. A névadás ugyanis királyi, uralkodói jog volt! A Paradicsomban Ádám tehát nem csak pap, de király is volt. Azaz pap-király, de királyi méltóságát – sajnos – a bűnbeeséssel eljátszotta. Ez a kudarc, az ősbűn tette szükségessé azt, hogy Isten Igéje alászálljon a földre és Jézus Krisztus alakjában emberré legyen, hogy még csodálatosabban megújítsa azt az embert, akit valaha csodálatosan megalkotott. Így van ez benne szentmise áldozati imájában is! Ezt ünnepeljük Karácsonykor!

Ezért is van tehát Urunk születését megelőző napon az első ember, Ádámnak az ünnepe, hogy bennünket erre a „második teremtés-re” figyelmeztessen, amely által Ádám és utódai ismét képessé lesznek arra, hogy „megismerjék, szeressék illetve szolgálják Istent, míg majd örökké vele nem élhetnek”, ahogyan ez egyébként a Paradicsom isteni tervében már ősidőktől fogva benne is szerepelt.

A Teremtés Könyvének szófukar 2. fejezetéből azonban még valami kiolvasható. Nevezetesen az, hogy mi eredményezte Ádám kudarcát, mi volt a Paradicsomból való kiűzetésének igazi oka? Ismerjük a történetet: Ádám hagyta magát Évától elcsábítani, akit viszont előzőleg a kígyó szedett rá, és mindketten megkóstolták a "jó és rossz tudása fájának" a gyümölcsét - a jól ismert drámai következményekkel. Ahhoz, hogy ennek a képies beszédnek a mélyére lássunk (elvégre már felnőttek vagyunk, s nem gyerekek!), mindenképp szükséges itt is a szöveg nyelvezetének alaposabb vizsgálata. Így elkerülhetjük a felületes értelmezést, és nem elégszünk meg az okok megértésénél egyszerűen az „ősszüleink engedetlensége” vagy „büszkesége” megokolásokkal.

A „jó és a rossz tudása fájáról” való evéssel kapcsolatban el kell mondanunk azt, hogy a héber és a görög nyelvben – ellentétben a latinnal – külön szó van a „megismerés-re” és a „tudásra” (egyébként így van ez a magyar nyelvben is!). A „ginoszkein” (görög) ige nem csak azt jelenti, hogy valami rajtunk kívülit passzívan észlelünk. Hanem közelebb áll az „egy személyt vagy egy dolgot valamilyennek tudni, találni, érezni”-hez. A "megismerés” igének (=egnó) is két jelentése van. Az egyik a házassági aktus létrejöttét és befejezését jelenti: Ádám „megismerte” Évát, azaz: Éva teherbe esett tőle (Teremtés könyve 4,1). A „megismerés” másik jelentése: a „megítélni”, „meghatározni”.

A bűnbeesés esetében a "tudás fájáról enni" kifejezés nem csak a jó és a rossz „megismerésének” vágyát jelzi, hanem „a jó és a rossz meghatározásának szándékát” is! Amikor Ádám és Éva „a jó és a rossz tudásának a fájáról esznek”, akkor azért teszik, mert ez által ők maguk akarják meghatározni, hogy mi „jó” és mi „rossz”? A tudás fája gyümölcsének leszakítása tehát nem csupán egy – az Isten által féltékenyen őrzött – titkos tudás gyerekes elcsenése, hanem arra a kérdésre az egyértelmű válasz: ki legyen ezentúl az isten? Mi leszünk az isten, vagy Isten lesz az Isten? Ádámék maguk akarnak Isten helyébe lépni! Ilyen értelemben kell olvasni pár verssel alább a következő szakaszt: „A kígyó erre azt mondta az asszonynak: Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok (azaz: ti fogjátok meghatározni!) a jót és a rosszat!” (vö. Ter 3,5)

Ádám tehát nem egy közönséges kisstílű almatolvaj. Sokkal inkább a mai modern ember előképe, aki atomokat hasít saját naptűze meggyújtásához, aki Istentől függetlenül akarja meghatározni nemét, és utódait pedig laboratóriumok lombikjaiban akarja tenyészteni, - hacsak nem épp azon gondolkodik, hogyan tegye el őket „az egészséghez való jogra hivatkozva” láb alól, azokkal a teljesítményekre már nem képes és az állami kasszát egyre jobban megterhelő öregekkel együtt, akiknek – álságos megfogalmazása szerint – „jár a kegyes halál, hogy ne szenvedjenek annyit”, így hozva létre „a tökéletes földi paradicsomot”, amelybe – úgymond – „Isten kése is beletörött”.

Beletörött?

Ellenkezőleg!

Isten a tökéletes Paradicsomot a teremtéskor elkezdte, és Fia megtestesülésekor befejezte. Csak arra vár, hogy belépjünk!

Ehhez követnünk kellene Jézus Urunk tanítását, és – Szent II. János Pál pápa bölcs figyelmeztetése szerint – tanulnunk kellene Ádám atyánk hibájából!

Amíg késő nem lesz – ismét!

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."