Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 4,35–41 A tengeri viharÉvközi 12. vasárnap

Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
19
Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 4,35–41 A tengeri vihar Évközi 12. vasárnap

A tengeri vihar

Ennek a történetnek az olvasásakor mindenkit lenyűgöz a vihar nagysága a Genezáreti-tavon. Sokat foglalkoztak a szövegmagya-rázók az uralkodó széliránnyal, a csónak helyzetével, azzal, hogy Jézus milyen vánkoson (38. v.) aludt, de kevesebbet azzal a viharral, amely akkor keletkezett a tanítványok lelkében, amikor elállt a szél, és lecsendesedtek az elemek, és nem tudták, ki az, akik velük utazik a csónakban.

 

A tavon való átkelést Jézus kezdeményezi (35. v.), ez a sajátosság Márk evangéliumára jellemző, mert így kapcsolatot teremthet más részekkel is (5,1.21; 6,45; 8,10), amint más esetekben is a tanítványoknak a hajóban érdekes élményeik lesznek. Jézus galileai működése sok esetben érinti a Genezáreti-tavat, és ezek az elbeszélések a tóparti történetek füzérét alkotják. Az elbeszélés dísztelen, mégis valahogy ebben a történetben az egyszerű kifejezések is új értelmet kapnak. Jézus a „túl partra” invitálja apostolait (35. v.), de a kikötés után lelkükben máshova érkeznek, mint gondolták volna. A felcsapó hullámok (37. v.) a félelem hírnökei és bizonytalan hitük próbái, esetleg a gonoszság hullámainak megtestesítői is lehettek. Jézus nyugalma valószínűtlenül nagy, nem ébred fel a hánykódó hajóban, pedig mint a történet végéből kiderül „álmában is” min-dent tud. Az ébren lév ő apostolok egyrészt félnek, másrészt mégiscsak az alvó Jézushoz fordulnak segítségért. Amikor Jézus lecsendesíti a tengert (39. v.), mégis a gyávaságukat kéri számon, és azt hogy nincs hitük (40. v.). Amikor ez megtörténik, akkor „nagy féle-lem fogta el őket” (41. v.). Már nem a vihartól és a széltől féltek, hanem a közeli másik világtól, amelyet Jézus képviselt, aki parancsolt a szélnek.

 

Hasonló vihart élt át Jónás, az Isten elől menekülő próféta, de a tenger csak akkor csitult el, amikor a hajósok a tengerbe vetették. A Talmud is tud Istenhez imádkozó zsidó gyerekről, aki elbűvöli a hajósokat hitével és Istenével, aki a viharban is tud segíteni. Ez a történet mégsem vezethető le az említett előzményekből, hanem a tanítványok saját élménye. Jézus először cselekszik, aztán vonja kérdőre az aggódó másutt „kicsinyhitű” tanítványait, akiknek edzett idegeit igencsak igénybe vette a hánykódó hajó és az éjszaka. Számukra a világ bezárult, a félelem foglyai lettek. A természeti erők nemcsak túlélésüket veszélyeztették, hanem kilátástalanságba is taszították őket.

 

A történet közepén a 37. versben Jézus szava után beáll a csend. Ez a csend azonban beszédesebb, mint gondolnánk. Az igazi kérdések csak most vetődnek fel. A nagy lelki vihar csak most keletkezik a lelkükben. A keresztény exegéták ezt a történetet az „élet viharaiban” kísértést szenvedő keresztény ember számára született üdvös tanításként értékelték. Tiszteletreméltó Béda (Beda Venerabilis) Jézus alvásában két természetének megnyilvánulását látja: emberként alszik, Istenként pedig megfékezi a vihart. Kálvin szerint a vihar nem véletlenül tört ki, mindent az isteni gondviselés irányított. Rotterdami Erasmus úgy véli, ezt a történetet az Egyházra kell vonatkoztatni, mert ilyesmi akkor történik meg, amikor a pásztorok megfeledkeznek a feladatukról. K. Barth számára a történet bizonyítja, hogy az Egyház sziklaszilárd alapja Jézus.

 

Úgy vélem, ez a történet Jézus élményszerű hitoktatásának emléke az Evangéliumban. Az átkelést ő kezdeményezi, az élmény pedig egyedülálló, életre szóló. A zsidó tanítványokat Mesterük olyanra tanítja a félelem és a bizonytalanság iskolájában, az itt lét és a túlvilág partjai között, amelyet sehol másutt nem tanulhattak volna meg. A hit a félelem és a felszabadultság élményén keresztül válik mindannyiunk számára puszta tanításból életünket meghatározó, megvilágosító élménnyé. Akik ezt átélték, egy életre áldottnak nevezték azt a fényes éjszakát, amelyben belépett kétségeik sötétségébe a személyes Isten. Ettől kezdve már csak vele akarnak hajózni, nélküle soha!

 

A szélvihar imája

Jézus! Amíg te nem jöttél, én voltam a hatalmas és erős. Uralkodtam a környezetemen: a tengeren, az embereken, mindenen. Mely hatalom, állíthatott volna meg? Mindenki tisztelt, mindenki rettegett tőlem Aztán jöttél, és minden megváltozott. Tudtam létezésedről, sőt láttam, hogy a közelemben vagy. Csakhogy aludtál. Gondoltam így nem hathatsz az életemre, de tévedtem. Nekem, akinek eddig senki nem parancsolt, meg kellett hajolnom akaratod előtt. Mel-etted nem mehettem el úgy, hogy ne változzak. Letörted büszkeségemet. Fájó tapasztalat volt: lecsendesedni a te szavadra. Mégis vala hogy elégedettséggel tölt el ez a fájdalom. Új dolgot tanultam: megtaláltam az örömet a csendességben. Köszönöm ezt neked! Bárcsak hasonlóan történne minden „széltestvérem” életében! Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."