Dolhai Lajos - Csúcs és forrás MlT JELKÉPEZ A SZENTMISÉBEN A BOR ÉS A VÍZKEHELYBE ÖNTÉSE 33. vasárnap
Napi Ima8 imádkozás 
Megszokott dolog számunkra, hogy a miséző pap felajánláskor a kehelybe nemcsak bort, hanem egy kis vizet is önt.
A víznek a borhoz való vegyítése egészen az őskereszténységbe visszanyúló szokás. Az első keresztény századok írói (Jusztinosz, Cyprianus), továbbá már a karthágói (397) és trullói (698) zsinatok is említik ezt a hagyományt. Nemcsak a katolikus, hanem az ortodox egyházakban is megvan ez a szokás. A II. Vatikáni Zsinat után megújult katolikus liturgia is megtartotta ezt a rítust, mert szimbolikus jelentőséget tulajdonít ennek a liturgikus cselekménynek, aminek az értelmére a miséző pap imádsága utal: „A bor és a víz titka által részesedjünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek”.
Ennek az imádságnak kétféle értelmezésével is találkozhatunk. Az egyik, az un. „karácsonyi” jellegű értelmezés. Eszerint, a Keleti Egyházra inkább jellemző értelmezés szerint, ez az imádság a „csodálatos csere” ill. „a megistenülés” (theoszisz) gondolatára emlékeztet bennünket. A Fiú megtestesülése által lehetővé válik számunkra, hogy részesedjünk az isteni természetben. Ahogyan a víz egyesül a borral, úgy válik lehetővé számunkra, hogy a kegyelem által az isteni élet részesei lehessünk.
A másik, a húsvéti misztériumra utaló értelmezés, amellyel már az egyházatyáknál is találkozunk. Szent Ágoston szerint a bor és a víz a Jézus oldalából kifolyó vérre és vízre emlékeztet bennünket (Jn 19,34). A vér és viz pedig jelképezi a keresztségét és az Eucharisztiát, a két legfontosabb szentséget, amelyek az új élet, a kegyelmi élet szempontjából nélkülözhetetlenek számunkra. Ezek a szentségek az Egyházat is éltetik. Nemcsak az egyes ember, hanem az Egyház számára is alapvetően fontosak. Ágoston szerint az Egyház Krisztus kereszthalálából született: „Krisztus azért halt meg, hogy az Egyház megszülessék. Krisztus oldalát halála után átszúrták, hogy onnét jöjjenek létre a szentségek, melyekkel Egyházát élteti”.
A húsvéti jellegű értelmezés mellett szól az tény is, hogy a szentmisében Krisztus megváltó áldozata válik jelenvalóvá. A bor és víz ebben az összefüggésben arra emlékeztet bennünket, hogy a megváltó Jézus vére kiontatott a bűnök bocsánatára A kenyér és a bor külön választásának az értelme a szentmisén éppen az, hogy a kenyér és a bor (a test és a vér) így jobban emlékeztet bennünket Krisztus áldozati halálára, és a szentmise áldozat jellegére.