A nemzetközi eucharisztikus kongresszusok egy közel 150 éves hagyományra visszatekintő egyházi ünnepségsorozatok, amelyeknek középpontjában az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus áll. A nem­zetközi eucharisztikus kongresszusok célja pedig az, hogy a világ számos országából összegyűlt ke­resztények közösségében, s főként a rendező részegy­ház híveiben tudatosítsa, hogy az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja az Eucharisztia.

Tanulságos és érdekes lehet számunkra a nemzet­közi eucharisztikus kongresszusok története. Az eucharisztikus kongresszusokat egy francia fiatal lánynak, Emilie Tamisier-nek köszönhetjük, aki papok (főként Szent Pierre-Julien) segítségével elő­ször nemzeti eucharisztikus kongresszust kezdemé­nyezett. Végül 1881-ben - XIII. Leó pápa jóváhagyá­sával - Lille-ben rendezték meg az első nemzetközi eucharisztikus kongresszust.

Az első kongresszusok főként Jézus Krisztusnak az Oltáriszentségben való valóságos jelenlétéről akartak tanúságot tenni, s ennek megfelelően az Eucharisztia tiszteletében különösen az ünnepélyes szentségimádások és nagy körmenetek voltak a legfontosabbak. A kongresszusok célját meghatáro­zó első Szabályzat is ezt hangsúlyozta: „arra töreked­jünk, hogy az emberek mindinkább megismerjék, megsze­ressék és szolgálják Urunkat, jézus Krisztust a legszentebb Oltáriszentségben... és országa mindinkább elterjedjen a világban".

A régebbi eucharisztikus kongresszusok főként a szentségim adást és az ünnepélyes körmenetek fontosságát hangsúlyozták. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció mostani dokumentuma ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy az Eucharisz­tia megünneplése legyen a kongresszusok „megnyilvánu­lásának és áhítatgyakorlatainak közép-pontja és csúcspont­ja". „Minden kezdeményezés és a különböző ájtatossági formák erre irányuljanak"! Szépek és látványosak lehetnek a gyertyás vagy gyertya nélküli szentsé­ges körmenetek, a különböző rekordokat megdöntő szentségimádások, de mindezeknél fontosabb, hogy a helyi egyház a világ más részeiből érkező katoli­kusokkal együtt ünnepelje az Eucharisztiát, amely a keresztény élet csúcsa és forrása.

Ez a dokumentum azt kéri, hogy három féle módon készüljünk az Eucharisztiának erre a nagy ünnepére:

1) Prédikációkat, katekéziseket, előadásokat és konferenciákat kell tartani az Eucharisztiáról; 

2)  Törekedni kell arra, hogy a felkészülés évei­ben a hívek buzgóbban és tevékenyebben vegyenek részt az Eucharisztia megünneplésében;

3)  Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az Eucharisztia a diakónia, a hitből fakadó szeretet­szolgálat forrása. Az Eucharisztia ünneplése folyta­tódik a testvéri szolgálatban. Aranyszájú Szent János, az „Eucharisztia doktora" így figyelmeztet: „Amíg a templomot ékesíted, ne feledkezz meg ínséget szen­vedő testvéredről" (Horn. 50,3-4).