Mária és az Eucharisztia viszonyáról nemigen szok­tunk írni és beszélni. Éppen ezért szokatlan és meglepő számunkra, hogy Szent II. János Pál pápa Máriát az Eucharisztiáról szóló enciklikájában (Az Egyház az Eucharisztiából él) „eucharisztikus asszonynak” nevezi, és azt állítja, hogy „Mária elve­zethet bennünket ehhez a legszentebb szentséghez, mert mély kapcsolatban áll vele”. A Szentatya szerint „amikor az Egyház példaképkén tekint Máriára, meghívást kap arra, hogy kövesse őt e szentséges misztériummal való kapcsolatában is” (53. p.).

Az enciklika újszerűnek tűnő meglátása szerint „Mária a megtestesülés misztériumában elővételezte az Egyház eucharisztikus hitét” (55. p.), s a dokumentum ezt az állítást háromféle módon meg is magyarázza. Mélységes analógia van megtestesülés és Jézus eucharisztikus jelenlétének megvalósulása között. Ahogyan a Fiú a Szentlélek erejéből lett emberré Mária méhében, ugyanúgy a Szentlélek teremtő ereje által lesz a kenyér és bor a szentmisében Krisz­tus teste és vére (vö. epiklézis). Egyébként a szent­mise egyik könyörgése is emlékeztet bennünket erre a párhuzamra: „Urunk, Istenünk, add, hogy oltárodra helyezett ajándékaidat szentelje meg az a Szentlélek, aki. isteni erejével Mária méhét megál­dotta” (vö. Szűz Mária miséi). Azután nagyon találó az a párhuzam is, ami Máriának az angyal igenje és a szentáldozás előtt mondott „Ámen” között van. Ahogyan Mária hittel igen-t mondott Gábor angyal szavaira, ugyanúgy az Ámenünkkel mi is igen-t mondunk az Egyház hitére, amely az Isten igéje alapján állítja, hogy az Eucharisztiában jelen van köztünk Jézus.

Mária élete segít bennünket az Eucharísztia áldozat jellegének megértésében is (56. p.). Hittel valljuk, hogy a szentmisében jelenvalóvá válik Krisztus megváltó áldozata, hogy önmagunkat, áldozatainkat hozzá­kapcsoljuk Krisztus áldozatához, amely a mennyei Atya által elfogadott és kedves áldozat. A szentmise áldozat jellege megkívánja tőlünk az áldozatos lel­kületet. Az enciklika szerint tanulságos számunk­ra, hogy Mária egész Krisztus mellett eltöltött életé­vel magáévá tette az Eucharísztia áldozat-jellegét. Mária „az elővételezett Eucharísztia” állapotában élt” (56. p.): áldozatos lelkülete megmutatkozott már Jézus gyermekkorában, nyilvános.működése idején, és az ő áldozata a Fiával való együttszenvedésben, a kereszt alatt teljesedett be. Maria anyasága és az ő Fiának áldozata szinte elválaszthatatlanok egymás­tól, hiszen a Fiú áldozatával az anya is áldozatot hozott.

Mária hálaadó énekének, a Magnificatnák is van eucharisztikus vonatkozása. Az enciklika szerint nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy „az Eucharísztia, mint Mária éneke, elsősorban dicséret és hálaadás” (58. p.). A szentmisének állandó része a megemléke­ző hálaadás (anamnézis). Minden szentmisében megemlékezünk az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten nagy tetteiről, s különösképpen arról, hogy Jézus Krisztusban megváltott minket. A ide­vonatkozó fejezet utolsó mondata szerint „azért kaptuk az Eucharisztiát, hogy Máriáéhoz hasonlóan a mi egész életünk is Magnificat-tá váljon!” (58. p.)