A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazása szerint az Eucharisztia megünneplése „az egész keresztény élet forrása és csúcspontja" (LG 11), a „keresztény közösség alapja és szegletköve" (PO 6), „az egyház életének forrása" (UR 15), „minden evangélium­szolgálat forrása és csúcsa" (PO 5), és „a keresztény közösség egész életének középpontja és csúcsa" (ChD 30).

Általa „él és növekszik állandóan az egyház" (LG 26), és „benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága" (PO 5). „Ez az első és nélkülözhetetlen forrás, amelyből a hívek az igazi krisztusi szellemet merítik" (SC 14). A zsinati dokumentumok 8 külön­böző helyen is hangsúlyozzák ezt a gondolatot, amelyre a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus kongresszus jelszava („Minden forrásom belőled fakad"; Zsolt 87,7) is emlékeztet bennünket.

A „liturgia csúcs és forrás" – szinte már teológiai közhelyszerűen ismételjük a II. Vatikáni Zsinat liturgiáról szóló konstitúciójának megállapítását, amely fontos alapelv lett a zsinat utáni liturgikus teológiában és szentségtanban. Ismételten találkozunk vele a zsinati dokumentumokban, de az első és legfontosabb a Liturgikus konstitúció 10. pontja, amely kijelenti, hogy „a liturgia az a csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az is, amelyből minden ereje fakad".

Vitatkoztak azon, hogy minden liturgikus tevékenységre vonatkozik–e ez a megál­lapítás, vagy pedig kizárólagosan az Eucharisztiát illeti. A bekezdés utolsó mondata pontosítja a defi­níciót: „a liturgiából, elsősorban az Eucharisztiából mint forrásból fakad számunkra a kegyelem; s álta­la valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése". A liturgia tehát elsősorban az Eucharisztia liturgiáját jelenti, amellyel kapcsolatban a konstitúció 2. pontja kijelenti: „A liturgia által – legfőképpen az Eucha­risztia isteni áldozatában – megvalósul a megváltás műve". Így érthető, hogy a keleti egyházakban a liturgia elsősorban az Eucharisztia megünneplését, vagyis a szentmisét jelenti.

Szent II. János Pál pápa az Egyház az Eucha­risztiából él kezdetű enciklikájában is megfogal­mazta a zsinat tanítását, különösen is hangsúlyozva annak egyháztani vonatkozását. Többek között azt írja: „A Krisztus testével és vérével való közösség­ből meríti az Egyház a küldetésének teljesítéséhez szükséges lelki erőt. így válik az Eucharisztia az evangelizáció forrásává és csúcspontjává, hiszen annak célja az emberek közössége Krisztussal, s benne az Atyával és a Szentlélekkel.