Az interkommunió latin eredetű kifejezés, és arra utal, hogy a különböző keresztény felekezetek tag­jainak kölcsönös Eucharisztia vétele nem egészen nyilvánvaló, és csak bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetséges. Katolikus hívő – szükség esetén – csak olyan egyházban áldozhat, amelyben érvé­nyesen felszentelt papok vannak, ahol tehát a szent­ségek érvényesek, egészen konkrétan megfogalmaz­va csak az ortodox egyházakban. A katolikusok nem járulhatnak Úrvacsorához a protestáns egyházi közösségekben, a protestáns közösségek tagjait pedig katolikus részről csak rendkívüli eset­ben szabad megáldoztatni.

A katolikus Egyház három ok miatt nem tartja megen­gedhetőnek az interkommuniót, vagyis az Eucharisztiában való közös részesedést:

1. Még nincs meg az Eucharisztia közös ünnepléséhez szükséges egyetértés a hitben, különösen a valóságos jelenlét és a szentmise áldozat jellegét illetően.

2. Már a zsinati dekrétum is kimondja: a protes­táns egyházi közösségek „nem őrizték meg sértetle­nül – főleg az egyházi rend szentségének híján – az eucharisztikus misztérium eredeti és teljes lénye­gét” (UR 22).

3. Az Eucharisztia az egység szentsége, az Egyház egységének látható kifejezése, ahogyan azt már Szent Pál apostol is tanítja: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesülünk” (lKor 10,17). Táplálja és megszilárdítja a Krisztussal való egységet, és ugyan­akkor táplálja és megszilárdítja a keresztények egységét. „Az Eucharisztia kenyerének szakramentuma ábrázolja és meg is valósítja a hívők egységét, akik egy testet alkotnak Krisztusban” (LG 3). „Ha viszont az Eucharisztiát olyan személyek veszik magukhoz, akik között nincs meg a teljes egyházi közösség, az Eucharisztia nem fejezheti ki annak az egységnek teljességét, amelyet természete szerint jelöl, hisz éppen ez az egység az, ami a jelen esetben hiányzik.

A katolikus tanítás szerint az Eucharisztia ugyanis nem eszköz az egység elérésére, hanem a beteljesedett egység jele. Tulajdonképpen az ökumenikus mozga­lom végső célja az, hogy majd egykor együtt ünne­pelhessük az Eucharisztiát. Az Eucharisztia így kihívás az Egyházban, hogy emlékeztessen Krisztus végső kívánságára: „Hogy egyek legyenek!” Az egységre törekvés jelenlegi fázisában a teológiai párbeszéd mellett szükség van az imádságra is: „Urunk, add meg Egyházadnak az egység és béke ajándékát, amelyet a felajánlott áldozati adományok titokzatosan jelképeznek”.