Az elmúlt évtizedek teológiájában az átlényegülés dogmájának érthetőbbé tételére, illetve helyettesítésére új kifejezések és elgondolások születtek. Ennek oka egyrészt az, hogy a mai ember számára nehezen érthetők a régi, Arisztotelésztől származó filozófiai fogalmak, másrészt pedig az, hogy a természettudományos gondolkodásban nem ugyanaz a kenyér lényege és járulékai, mint a filozófiai gondolkodásban.

Az átlényegülés dogmájának értelmezésében - a II. Vatikáni Zsinatot követő időszakban - eléggé sokan, kezdték használni a transzfinalizáció (célváltozás) és transzszignifikáció (jelentésváltozás) kifejezést. Szerintük az átváltozás nem azt jelenti, hogy a kenyér és a bor új lényeget kap. A lét rendjében a kenyérrel nem történik változás. Ellenben a kenyér és a bor új jelentést és új célt kap. A célváltozás azt jelenti, hogy a konszekráció előtt a kenyérnek és bornak az volt a rendeltetése, hogy testünket táplálják, az átváltoztatás után pedig új célra, lelkünk táplálására és keresztáldozat ünneplésére szolgál. Ugyanezt a meglátást ielentésváltozásnak is  lehet mondani,  ha  arra akarunk utalni, hogy az új cél következtében a létezőnek új jelentése lesz a teremtett világban. A kenyér és a bor az konszekráció előtt testi táplálék, utána viszont lelki táplálék jelenlétét jelzi.

Az elmélet kiindulópontja az a meglátás, mely szerint, ha megváltozik valamely dolognak a célja vagy jelentése, akkor az a dolog alapjában, lényegében változik meg. Például a piros, fehér és zöld szövet mássá lesz, ha ruhát vagy nemzeti zászlót csináltak belőle. Ugyanazok a kövek mássá lettek, ha házat vagy hidat építettek belőle. Hasonló módon Jézus akarata a kenyeret és a bort olyasvalamivé teszi, amely lényegesen más, és több, mint a kenyér és a bor. Az adományok nem szűnnek meg kenyér és bor lenni, de más célt és jelentés kapnak. És ezt az'új célt és jelentést nem mi, hanem Jézus akarja.

VI. Pál pápa „Mysterium fidei" (1965) kezdetű körlevelében figyelmeztette a teológusokat, hogy a valóságos jelenlét misztériumának kifejtésében nem lehet helyettesíteni az átlényegülés (transsubstantiatio) szakkifejezést, legfeljebb, kiegészítésképpen lehet beszélni cél-, illetve jelentésváltozásról. „Miután megtörtént az átlényegülés, a kenyér és a bor színei kétségkívül új jelentést öltenek magukra és új célt, de azért öltenek magukra új jelentést és új célt, mivel új valóságot (realitatem) tartalmaznak, amelyet joggal mondunk ontológiainak. A mondott színek alatt ugyanis nem rejtőzik már az, ami előbb volt, hanem másvalami, éspedig nemcsak az egyház hitének megítélése szerint, hanem tényszerűen" (DH 4413).