A szentmise áldozat jellegét Jézus egyszeri, a Golgotán végbement áldozatával való viszonya által érthetjük meg. A szentmise áldozat, de semmiképpen sem Jézus egyszeri áldozatának megismétlése. „Krisztus egyszer áldozta fel önmagát” (Zsid 9,28), „testének föláldozásával egyszer s mindenkorra megszentelt minket” (Zsid 10,10). Jézus megváltó áldozatát nem lehet és nem is kell megismételni.

Tehát a szentmise nem önálló áldozat, hanem relatív áldozat, mert lényege, ereje, hatása a keresztáldozatból ered. A mise és a keresztáldozat közötti kapcsolat nem egymásutániság, nem egymás mellettiség, hanem az egymásban levés. Krisztus áldozata és a szentmise nem két külön .áldozat, hanem egy áldozat {una hostia). A keresztáldozat benne van az Eucharisztiában, mint egyszeri és osztatlan áldozat. Ebből az egy áldozatból fakad számunkra minden kegyelem.

A Trentói Zsinat és a II. Vatikáni Zsinat szakkifejezésével élve így fogalmazhatunk: a szentmise Jézus egyszeri áldozatának, vagyis halálának és feltámadásának „megjelenítése”, jelenvalóvá tétele. A félreértések elkerülése végett hangsúlyoznunk kell, hogy a szentmise tehát nem új áldozat, nem a keresztáldozat ismétlése, hanem újra jelenvalóvá tétel (repraesentatio). „Az Eucharisztia tehát áldozat, mert jelenvalóvá teszi a kereszt áldozatát, mert annak az emlékezete, s mert annak gyümölcseit osztja szét.” (KEK 1366) A katekizmus megfogalmazásában szereplő három dőlt betűs szó világosan jelzi a szentmiseáldozat értelmét, célját és szerepét.

A Trentói Zsinat megfogalmazta a két áldozat közti azonosságot és különbözőséget (DH 1743). Azonos a golgotai és a szentmiseáldozat között, hogy mindkettőben azonos az áldozat fő bemutatója; Krisztus; azonos az áldozat „tárgya”: Jézus Krisztus, aki önmagát adta és adja áldozatul értünk; és azonos az áldozati cselekmény, hiszen a szentmise áldozat nem új áldozat, hanem a golgotai áldozat jelenvalóvá tétele. Nyilvánvaló, hogy lényeges különbségek is vannak a kétféle áldozat között. A golgotai áldozat célja a mi megváltásunk, a szentmise célja pedig az, hogy általa részesüljünk a megváltás kegyelmeiben, a golgotán végbement áldozat vérontással való áldozat (cruente) volt, a szentmise pedig vérontás nélküli (incruente) áldozat. Az eucharisztikus ünneplés alanya mindig az Egyház: a miséző pap és a hívek a külső jelek segítségével együtt ünneplik Krisztus áldozatát. Krisztus szándéka szerint a papnak különleges szerepe van a szentmisében, hiszen Krisztus személyét teszi jelenvalóvá (in persona Christí) az ünneplők közösségében. A Zsid 9,14 szerint Krisztus az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul. Az Egyházat is ez a Lélek képesíti arra, hogy belekapcsolódjék Krisztus áldozatába.