Testvéreim! A mi Urunk néha a szentek életéről és szentségéről – arról, hogy a mennyországban vannak – azzal ad tanúbizonyságot, hogy a testüknek egy-egy része nem porlad el. Így van ez Nepomuki Szent Jánossal, akinek a nyelve maradt épen, vagy Avilai Nagy Szent Terézzel, akinek a szíve maradt épen. És így van ez a mi szent királyunk, István esetében, akinek a jobbja – a csuklótól a jobb keze – maradt épen.

Ma arra emlékezünk, hogy – amikor a szenttéavatása előtt fölnyitották a sírt, megdöbbenve tapasztalták, hogy ez a jobb kéz 45 év után szinte teljes épségben van. De amikor másnap oltárra akarták emelni az ereklyéket, hűlt helyét találták. És egyszer csak kiderült, hogy az egyik erdélyi főúr nem bírt ellenállni a csábításnak (tulajdonképpen a tiszteletnek s annak, hogy ő fölismerte: itt tényleg isteni jelről van szó), s úgy gondolta, ezt az ereklyét elviszi magával: „Vigyázzon ránk ez a szent ott a keleti végeken, Erdélyben!”

Az ember mai fejjel azt várná, hogy erre csaptak egy nagy pert, s fölakasztották a tolvajt. Nem ez történt. Hanem az történt, hogy a király, Szent László meg az egyház vezetői úgy döntöttek: jó, maradjon ott a Szent Jobb, de alapítsatok egy apátságot és építsetek templomot, és nagyon vigyázzatok erre az ereklyére! Vigyázzon ennek a Szent Jobbnak a birtokosa, Szent István király rátok is, ránk is, Magyarországra.

Ez a Szent Jobb az, amit néhány száz méterre innen, a Szent István-bazilikában őrzünk ma. Azzal azonban, hogy pont a jobb keze maradt meg Szent Istvánnak, az Úr tanít minket: „Nézzétek! Egy király, akinek az országban minden hatalom a kezében volt, mégpedig a jobb kezében volt, ez a király a közjót szolgálta. Szentként uralkodott. Ami másé volt, azt nem vette el. Ami pedig az övé volt, abból bőkezűen adakozott. Irgalmas volt. Alamizsnálkodott. Kövessétek őt.”

Úgy tűnik, a mai ember föl sem fogja, mit jelent alamizsnát adni. A mai ember, aki meg van őrülve a piactól, aki a piac törvényei szerint él és észre sem veszi, hogy bálványt imád, képtelen meglátni maga mellett a nyomorúságot. Szent István észrevette. Följegyezték róla, hogy akin kellett és ahogyan kellett, segített. Nem üzleteket kötött, hanem uralkodott és jó volt.

Az emberi életnek nagy feladata ez, hogy – ki-ki, személy szerint – megtanuljunk uralkodni és jónak lenni. Uralkodni a bűnök fölött, és bőkezűen adni abból, amink van. Bármilyen kevés, ami a rendelkezésünkre áll. Segítsen nekünk ebben is Szent István. És oltalmazza népünket! Hogy legyen türelmünk, tudjunk jók lenni. Tudjunk irgalmasak lenni, amikor nyomorúsággal találkozunk. Amen.