Testvéreim! Az ember nem is gondolná, hogy a hagyomány mennyire meghatározó tud lenni, személy szerint is, kisebb-nagyobb közösségekben is. Manapság sokszor hallani a Visegrádi Hármakról, értve rajta Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot. Megyünk együtt Európába.

Ez azért lehetséges, mert ezer esztendővel ezelőtt ugyanez a három ország elindult a kereszténység felé, elindult az Egyház életét élve az egyetlen egység felé, ami megtalálható és megélhető – az Úr Krisztusban.

Ezt a ma ünnepelt Boldog Jolánt a világegyház még nem ismeri, de a Visegrádi Hármak igen. Lengyelország, Csehország, Magyarország, mi ismerjük őt. Sőt, úgy tudunk rá tekinteni, hogy Árpádházi. A miénk.

63 évesen halt meg, 1298-ban. Egy olyan élet után, ami azzal kezdődött, hogy Jolán eszmélni kezd és hallja, hogy a nagynéni, Erzsébet, nem olyan régen, még nincs tíz éve, hogy meghalt – és szent. Figyelj csak! Ma, amikor misére megyünk, Erzsébet ünnepe van, aki a te nagynénéd. És azt is hallja – amikor keresi, hol van a nővére, Kinga, aki nála tíz évvel idősebb –, hogy Kinga már férjhez ment. Lengyelországban, Krakkóban van. A krakkói herceg felesége.

Azután egyszer csak hallja, hogy a feje fölött a szülők arról beszélgetnek, hogy ezt a Jolánt is egy lengyel herceghez adjuk majd feleségül. S ahogyan korábban Erzsébetet 5 évesen elvitték Wartburgba, úgy Jolánt 5 évesen elviszik északra, a nővéréhez, és Kinga kezdi belenevelni abba a lengyel világba, ahol neki majd hamarosan – feleségként, édesanyaként, asszonyként – hercegnőnek kell lennie.

És ezek a lányok nem lázadtak föl. Nem rontottak neki a szülőknek – „Mit képzeltek ti?! Mi lesz a mi saját elképzeléseinkkel, személyi jogainkkal?” –, hanem szelíden, alázattal, az engedelmesség igáját magukra véve elindultak. Nem egy közülük azzal a fájdalommal a szívében: „Uram, Krisztusom, Te tudod, hogy én tulajdonképpen apáca szerettem volna lenni. És nem lehet. A szüleim azt mondták, menjek férjhez. Amen. Férjhez megyek.”

Jolánban is élhetett egy ilyen vágy, de mint feleség és édesanya, mint hercegnő megmutatta azt, hogy hogyan lehet jónak lenni. Minden körülmények között.

És akkor az ember naivul azt várná, hogy ilyen előzmények után Jolán számára minden lehetőség adva van – királyi házból származik, szereti az Úr Krisztust, jó akar lenni –, hogy problémátlanul fusson végig az életen; és nem. A maga keresztje neki is megvan.

8–10 éves házasok voltak, amikor Jolán elkezdte érezni, hogy a férje gyanakszik rá. Egyszer csak megtudja, hogy a körülötte lévők az udvarban olyan pletykákindultak el, melyek hallatán csoda, hogy a férje még nem dobta ki.

Jolán akkor nem méregkeverő boszorkányokat hozatott, hogy megmérgezze a rágalmazóit, amint ez akkoriban nem volt ritka. Tűrt, szenvedett, imádkozott, viselte a férjétől kapott bántásokat. S egyszer csak kiderült az igazság – mert mindig kiderül –, és mindenki megtudta, hogy micsoda hazugságokkal rágalmazták!

Azután hamarosan meghalt a férje. Jolán akkor Kingával együtt belépett a klarissza apácákhoz, a kolostorba. Valószínűleg a szíve vágya most kezdett teljesedni. És ráhagyta a kolostorra is azt a fajta uralkodni tudó jóságot, amely – ismerve a lehetőségeit – mindig látja a rászorulókat is. Nem perlekedik, nem verekszik a környezetével, hanem szolgál és segít, imádkozik és szenved.

Mostanában, a Visegrádi Hármak törekvéseinél nagyon fontosak a politikusok, meg a bankárok, a gazdasági életnek a vezetői, hogy jó lelkiismerettel jó egyezségekre jussanak, s együtt ballagjunk be Európába. Ha azonban ebben a térségben nem volnának az életszentség útját járó feleségek, édesanyák, szerzetesnők, leányok, akkor ebből nem lenne semmi. Ha viszont vannak – mint ahogy vannak, és legyenek! –, akkor kicsiben, nagyban az Úr Krisztus meg tudja mutatni azt, hogy a megváltott ember, aki tud fölébe emelkedni a gazdasági érdekeinek, a politikai megfontolásainak meg az egyéni ösztöneinek, az alkalmas arra, hogy másokkal egységben éljen, segítsen és szolgáljon.

Mindazokkal együtt, akik valamilyen formában rokonságot éreznek a mai szenttel, Jolánnal, fohászkodjunk, hogy hozzá hasonlóan, az adott keretek között, az adott életállapotban, az adott lehetőségek között tudjunk jók lenni. És az Úr Krisztus áldása bennünk ugyanúgy, mint Jolánban és az övéiben – bőséges termést hozzon mindannyiunk, az európai egységre törekvő Magyarország számára. Amen.