A Szűzanya Lourdes-i jelenése

Szentlecke Jel 12,1–6. Evangélium Lk 1,26–38.

Testvéreim! 1854-ben a pápa kihirdette a szeplőtelen fogantatás dogmáját. Különös idők voltak akkor. Már 70 év eltelt a francia forradalom óta, s Európa túl volt egy újabb forradalmi hullámon is. Mindezek után úgy tűnt: „Na most, végre az Egyházat ízekre szedtük szét, megfosztottuk mindenétől, amije volt, amivel jót tudott tenni, ott áll nincstelenül és igazában – bohócot lehet belőle csinálni. Azután majd eltemetjük. Mert a 19. századi fölvilágosult világ ugye tudja, hogy mese az egész, mese mindaz, amit az Egyház tanított.”

Ez akkor nagyon benne volt a levegőben. És a pápa mégis vette a bátorságot pontosabban kapta a kegyelmet –, hogy szembeszálljon ezzel a teljesen istentelenné vált világgal, s megfogalmazza azt, hogy: „Az a Mária, akihez az Úr elküldte Gábrielt, a teremtmények legszebbike, ő a Szeplőtelen. Mert az Istennek gondja van arra, hogy ígéretei a maguk idejében beteljesedjenek. És az istenszülőnek szeplőtelennek kellett lennie, hogy világra hozhassa a Bárányt, aki igazán áldozat lehet értünk – és itt a pápa elkezdte vallani az Egyház és a világ bűneit –, értünk, bűnösökért.”

De úgy tűnt, ez csak olaj a tűzre. Az akkori sajtó tele volt azzal: „Most tessék nézni! Itt, a modern világ kellős közepében, ahelyett, hogy az Egyház fölismerné a véget, mit csinál a pápa?! – Dogmát hirdet ki! És ráadásul milyet!”

És a dogma kihirdetése után négy évvel a Szűzanya megjelent valakinek, aki nemcsak hogy nem várta őt, de fogalma sem volt arról, mi az, hogy szeplőtelen fogantatás. Megjelent egy kicsi, 12 éves, majdnem analfabéta, semmilyen szempontból sem különösen tehetséges kislánynak, Bernadettnek. Aki még a harmadik alkalommal is, amikor látja a „titokzatos hölgyet”, megkérdezi: „Ki vagy te?” – Még csak véletlenül sem fordul meg a fejében, hogy hiszen ő a Szűzanya! És akkor Bernadettnek a Szűzanya bemutatkozik: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

Erre a kicsire, erre a gyönge kislányra rábízza Mária: „Menj és mondd meg a plébános úrnak, hogy építsenek ide templomot. Azután fakassz egy forrást.” – Bernadett a tulajdon tíz körmével kaparni kezdi a földet, és fölfakad a csodatévő forrás, mely mind a mai napig nem apadt el. Nagy jele lett annak, hogy mi is történt ott, Lourdes-ban!

Mert az Egyház ezzel a jelenéssel bizonyságot kapott arról, hogy a világ csinálhat amit akar, az Egyházat ki lehet fosztani, a papokból bolondot lehet csinálni, a hívőket lehet gúnyolni, az Egyházzal ugyanúgy meg lehet mindent csinálni, mint Urával, Krisztussal, akár meg is lehet feszíteni. Ez mindez semmit sem változtat azokon a tényeken, amikben az Egyház és a hívő ember hisz. A tagadás, gúnyolódás és mocskolódás semmit nem változtat azon, hogy Isten mekkora szeretettel gondolta el az üdvösség tervét, s micsoda hatalommal valósítja meg azt végig a történelmen és mindazok életében, akik hisznek.

Amikor mi ezt a jelenést ünnepeljük, akkor emlékezünk és hálát adunk, meg egy kicsit megerősödhetünk a hitünkben, hogy a mi Istenünk és azok, akik az övéi – főleg a mennyországban lévők –, ilyenek. Nekik nem kell ellencikkeket írni a sajtóba, nem kell ellenriportokat készíteni a televízióban, rádióban, nem kell egy nagyobb hatóerejű adót fölállítani azért, hogy elnémítsák az összes többieket. Ahol akár a Szűzanya, akár az Úr Krisztus megjelenik, ott elnémul minden ellenkezés, és a hit fölujjong: úgy van, ahogy hallottuk, úgy van, ahogy hinni tudjuk!

Ennek a jelenésnek megható emlékét őrzik számtalan templomban a – kisebb vagy nagyobb, s ilyen vagy olyan művészi szinten fölépített – Lourdes-i barlangok. Mert a Szűzanya él! Mégpedig föltámadott testében él. És ő megteheti, hogy megjelenik, amikor Isten országának gyarapodásáért ennek kell történnie.

Örüljünk annak, hogy hittel tudjuk hallgatni a tanító Egyházat. Örüljünk annak, hogy tagjai vagyunk annak az Egyháznak, amelyik a mai világban is szenved, de aki ennek az Egyháznak tagjaként célba ér, az oda kerül az Úr Krisztus mellé, a Szűzanya mellé, a szentek közé.

Imádkozzon értünk Mária, a Lourdes-i Boldogasszony, hogy meg tudjuk őrizni a hitet, és amikor kell, meg tudjuk védeni; s megérkezzünk hozzá, a mennyek országába, ahol színről színre fogjuk látni őt is, és az ő Fiát is, mindörökkön örökké! Amen.