Testvéreim! A ma ünnepelt szent, János 1390­-ben született Lengyelországban. A krakkói egyetemen tanult, és pap lett. Kilenc évig a Krakkótól 40 kilométernyire lévő Miechow városban a Szentsír kanonokrend híres kolostori iskolájának igazgatója és lelkipásztora volt, majd a krakkói egyetem filozófiai fakultásán tanított, dékánja és a Nagyobb Kollégium igazgatója, 1439-ben kanonok lett. Rövidesen azonban lemondott minden tisztségéről, hogy egészen a tudománynak szentelhesse magát. Végül – már a teológiai doktoraként – ismét az egyetem professzora lett. Krakkóban halt meg 1473. december 24-én.

Jánosról elmondható, hogy a tudomány szentje. Életét végigkísérte az az aszkézis, amit az állandó tanulás megkíván. Abban az időben alapfeltétel volt a kéziratok, a megtanulandó anyag lemásolása: az általa leírt oldalak száma megközelíti a tizennyolcezret.

A tudományos ismeretekért folytatott rendszeres küzdelem számára nem volt sem öncélú, sem világi sikereket, dicsőséget megcélzó. Másolásainak kezdetén mindig ott áll: „In nomine Domini” – az Úr nevében! S a könyvek végén mindig hálát ad Istennek és a Szűzanyának.

János a tudománnyal való foglalatoskodásban két dolgot tanult igazán: alázatot és önismeretet. Egy lapszéli jegyzete szerint volt, amit csak azért másolt le, hogy „a tétlenséget, minden bűn és vícium forrását elűzze magától”.

Mindazonáltal – és ez nagyon megfontolandó – erre a nagy tudósra a hagyomány mind a mai napig úgy emlékezik, hogy soha senki mellett nem ment el segítség nélkül. A köztudatban úgy él, mint jóságos, másokkal együttérző szent, aki Krisztus nyomában járt egész életében. Mert a tudománnyal való foglalatosság nem zárta be őt önmagába, hanem megnyitotta a szívét Isten felé. Számára a tudomány valóban a Szentlélek egyik ajándéka volt, amely nincs a felebaráti szeretet tudománya nélkül. A tudós férfi ezért tudta öltöztetni a ruhátlanokat, odaadni a cipőjét a koldusnak (maga hazament mezítláb), s ezért tudta egy zarándokútján a rablóknak utolsó tallérjait is átadni, tudván, hogy ha ezzel lehet megakadályozni, hogy a rablók gyilkoljanak és ezzel halálos bűnbe essenek, akkor ezt kell tenni.

Kenty Szent János az egyházi kollégiumok és iskolák védőszentje. Kérjük őt, járjon közben a mai iskolákért, főként az újonnan alakuló katolikus iskolákért, melyek annyi és oly sokféle gonddal, problémával küszködnek.

És járjon közben értünk is, hogy tanulékonyak legyünk az igazság megismerésében. Amen.