Testvéreim! A ma ünnepelt szent, akit Prágainak mondunk, Árpádházi király, III. Béla unokája. 1282-ben, 77 éves korában halt meg Prágában.A 13. század, amit ő szinte végigélt, nagyon gazdag szentekben. Visszanézve az Egyház nagyon szép időszakát látjuk benne. Nyilván akkor is megvolt mindenkinek a maga gondja, baja, küzdelme. De Európa akkor még katolikus, tehát egységes Írországtól egészen a Kárpátokig. A keleti egyház már elszakadt, de amit ma Európának gondolunk, az egységes volt, katolikus volt. És amikor ez a kicsi Ágnes eszmél, olyan 15 éves, hallja, hogy nem is olyan messze, Délen, Ferenc, az Assisi, meg Domonkos, meg Klára, és főként unokatestvére, Erzsébet Türingiában hogyan éli az életét. Azután egyszer csak jön – és akkor ő 35 éves – a tatárdúlás híre. Szóval vannak bajok ebben a korban is. Ágnes azonban 25 éven át azért küzd a szülei kívánsága ellen, hogy szegényen, szűzként az Úr Krisztusé lehessen.

Az első, amin el lehet csodálkozni, hogy honnan vette ez a kis királylány az ötletet? Öt éves, nyolc éves, amikor mondja a mamának, hogy: „Édesanyám! Én apáca szeretnék lenni.” – Az egész családnak más volt a véleménye. Háromszor elígérték a kezét, és eljegyzés szintjén el is adták a lányukat. Ágnes pedig imádkozott, vezekelt és hitt. Sírt és imádkozott. És remélt abban, hogy az a vágy, ami a szívében fölébredt – hogy nem királynőként, hanem koldusszegény apácaként akarja odaajándékozni az életét Krisztusnak meg a felebarátainak –, valahogy mégiscsak teljesül.

25 éves, amikor végre megnyílt előtte a lehetőség. Meghalt az édesapja, és a család tudomásul vette, hogy ő nem megy férjhez. Ágnes pedig eladott mindent, ami öröksége volt, az 1950 júniusában történtekről püspökkari körlevél emlékezett meg s árát szétosztotta a szegények között. Mindössze annyit tartott meg, semmi többet, amennyiből Prága külvárosában egy kicsi kis kolostort megalapíthatott. S levelet írt Assisibe, Klárához: „Küldj néhány nővért, tanítsanak meg arra, hogyan kell klarisszaként apácának lenni”. Klára küldött is néhány nővért, és küldött néhány levelet Ágnesnek. Ezeket olvasva elcsodálkozhatunk azon, hogy a szentek – mint Klára és Ágnes – miképpen erősítik és mennyire értik egymást.

Ágnes ott, Prága külvárosában anyja lett nemcsak annak a 8–10–12 nagyon előkelő családból jelentkező leánynak, hanem az egész város koldusainak, szegényeinek, elhagyott öregeinek, betegeinek.

És mi őt ünnepeljük. Azaz megvalljuk, hogy közünk van hozzá, nekünk, magyaroknak külön is. Hiszen nemcsak Árpádházi Szent Erzsébet volt az unokatestvére, hanem unokahúgai Árpádházi Szent Margit, Jolánta, Kinga... És amikor mi, magyarok hálát adunk érte az Úrnak, Ágnes nyilván ránk mosolyog a mennyországból: ti nem az unokahúgaim, unokaöcséim, hanem a testvéreim vagytok Krisztusban!

Imádkozzon értünk Szent Ágnes, hogy a saját életünkben észrevegyük az életszentségnek a lehetőségeit. És főleg a mostani Európáért imádkozzon, hogy az Úr Krisztusban találjunk egymásra! Mert ez csak akkor tud megtörténni, ha az emberek egyenként, személy szerint odatalálnak Krisztushoz és megtanulják Őt és a felebarátot Őérte szeretni. Amen.