Canterbury Szent Anzelm püspök, egyháztanító

Szentlecke Bölcs 9,1–19. Evangélium Mt 5,13–19.

Testvéreim! Szent Anzelm 900 esztendővel ezelőtt élt, a mi Szent László királyunk kortársa.Franciaországban bencés szerzetes lett, s amikor kitűnt, hogy rendkívül jó teológus, az apát megkérte: „Tanítsd a fiatalokat!” Hamarosan megválasztották apátnak, azután egyszer csak megdöbbenve kapta a hírt, hogy ő lesz Canterbury püspöke. Angliában, idegenben. Elfogadta.

Mint püspök megtapasztalta, hogy az angol egyháznak – akkor úgy tűnt, egy darabig, később maradandóan – próbatétet jelent a király törekvése, mellyel maga alá akarta gyűrni az egyházat. Anzelmnak mint püspöknek kétszer is száműzetésbe kellett mennie, mert nem volt hajlandó kiszolgálni a világi hatalmat. Példaképe lett a szent teológusnak és a szent püspöknek.

Mint teológus azzal válik ki a többiek közül, hogy – Szent Ágoston nyomdokaiban járva – egyszer csak neki is kivilágosodott: „Vigyázz, Anzelm, mert a teológia nem egy a tudományok között. Nem is csak arról van szó, hogy szerencséd van, teológus lettél és a tudományok királynőjét szolgálhatod. Vigyázz, mert a többi tudósok úgy dolgoznak, hogy van a tudományuknak egy tárgya, amit ki így, ki úgy elkezd szétbontani, megérti és földolgozza. Ezután lehet alkalmazni az így szerzett tudást, s be lehet építeni más ismeretek rendszerébe. Anzelm, vigyázz – döbbent rá ő is –, mert a teológiának nem tárgya van, hanem alanya; a teológia valakiről beszél! Ha igazán tudósa akarsz lenni e tudománynak, akkor meg kell szólítanod Azt, akiről a teológia beszél. Vigyázz, mert Isten előtt állsz, amikor teológus vagy!”

Anzelm ezt halálosan komolyan vette. Ezért szinte minden műve imádság. Nem tárgyilagos megállapításokat tesz tudománya tárgyáról, hanem beszélget. Kérdez, és a hallott választ írja le. Akár Krisztusról, akár a Szentháromságról, akár az istenfogalomról beszél, ő beszélget.

Ha a teológus ezt nem érti és nem éli, akkor baj van. Szövegeket tanulmányoz és gyárt, gondolatmeneteken fut végig és nagy megállapításokat tesz, de ha nem fogta föl, hogy itt nekünk embereknek arra van módunk, hogy hallgassuk Istent, hallgassuk, hogy a korábbi kinyilatkoztatásokról Ő miket is mond, s az Egyház hagyománya mi mindent tud már Őróla, ha ezt egy teológus nem érti, nincs értelme annak, amit csinál.

Kérjük meg Szent Anzelmot, vegye oltalmába a teológusokat, az Egyház mai tanítóit, és esdje ki számukra a kegyelmet, hogy értsék meg: „Ember, vigyázz, mert ha teologizálsz, hallgatnod kell az Istent! Nem te vagy okos, hanem valamit kaptál, amit tovább kell mondanod a többieknek. De mindenekelőtt meg kell tenned azt, amit hallasz, azaz az életszentség útját kell járnod. Akkor vagy teológus.”

Segítsen nekik Szent Anzelm, hogy e fölismerés megszülessen a szívükben, és amikor tanítanak, a személyes ismeretet adják tovább. És nekünk is segítsen ez a szent tanító, hogy az Egyház tanító szavát készséges lélekkel hallgassuk, és fogadjuk be a szívünkbe. Amen.