Testvéreim! Az Egyházban a Tizenkettő mellett van még két szent, akit apostolként tisztelünk. Az egyik a megtért Saul, a Szent Pál, a másik pedig a mai szent, Barnabás, aki nem találkozott sem a föltámadása előtt, sem a föltámadása után Krisztussal, de – miként a Szentírás mondja – hittel és Szentlélekkel eltelt ember volt. És általa nyílt meg az Egyház a pogány misszióra.

Barnabás nagyon határozott ember volt, aki mert szembeszállni a konvenciókkal, a beidegzett emberi megoldásokkal. Határozottságának egyik megnyilvánulása számunkra furcsa lehet. Barnabás ugyanis Lévi törzséből származott, s mint levitának tudnia kellett, hogy Mózes megmondta: a levitáknak, mint papi törzsnek az Úr az öröksége. Amikor megtörtént az Ígéret földjének elfoglalása, 12 törzs birtokba vette a számára kijelölt földet, a leviták nem! A leviták a Szent sátornál, majd a Templomnál szolgáltak. Nem lehetett birtokuk, földjük. – Barnabásnak volt.

Ciprus szigetén, szórványban született, elég messze Palesztínától. Nagyon valószínű, hogy amikor felnőttként először eljutott Jeruzsálembe egy zarándokünnepre és jelentkezett a Templomnál, hogy én levita vagyok, azt mondták neki: „Nagyon sajnáljuk, a létszám betelt, fizetett alkalmazottakkal. Hiába vagy levita, nincs helyed az Úr Templomában!” – Valószínű, ekkor fogta magát és földet vett, mert azt is tudta, hogy boldog ember az, akinek földje van a Messiás országában. És biztosította magát, hogy ha majd a Messiás eljön, része legyen országában. Ezért annak dacára, hogy levita, s nem volt hozzá joga, ő földet vett.

Hanem amikor megint fölzarándokolt Jeruzsálembe az Úr feltámadása után pünkösdre, hallotta a Tizenkettő tanítását. Ugyanakkor azt is hallotta a városban, hogy eladó földek vannak Jeruzsálemben. Mert akik az apostolok szavára hinni kezdtek, fölismerték: nekem nem attól lesz részem a Messiás országában, hogy földem van Jeruzsálem határában, hanem attól, ha megbánom a bűneimet és megkeresztelkedem. Ezért – mondja Szent Lukács – a hívők egymás után adták el a földjüket, házukat, mert fölismerték, hogy nem a birtokolt vagyon ad részt a Messiásból, hanem a hit.

Barnabás nem lecsapott a lehetőségre, hogy „na, most megsokszorozhatom a földemet Jeruzsálemben”, hanem meghallgatta az apostolokat, megkeresztelkedett és eladta a földjét. Ezért mondja Lukács, hogy hittel és Szentlélekkel eltelt férfi volt, és az Úr választott edénye lett ő is félelmekkel. Amikor meghallotta, hogy a Damaszkuszba keresztényvadászatra indult Saul hívőként jött vissza, leült melléje, elbeszélgetett vele és fölismerte, hogy ez az ember tényleg megtért. Nem rafinált ügynök, hanem apostol-palánta. Kézenfogta és elvitte Péterhez, meg Jánoshoz. És ettől kezdve ők ketten, Pál és Barnabás együtt apostolkodtak Antióchiában, Cipruson, Kis-Ázsiában.

Milyen kár, hogy a fiataljaink egy ilyen szenttel nem tudnak találkozni! Hány fiatalnak lehetne szimpatikus egy ilyenfajta szent, aki gondolkodik, fölismer és nem kötik meg a környezetének a megszokásai, hanem a józan belátása szerint, ahogy a Szentlélek indítja, cselekszik. S mennyire szüksége van az Egyháznak ilyen típusú szentekre! Akik bátrak, – de a Szentlélekben bátrak! És odaadják mindenüket amik van az Úr Krisztusnak és az Úr Krisztusért!

Megköszönjük Barnabást az Úrnak, mert ő annak is hatalmas tanúja, hogy az Egyházban csak közösségben lehet maradandót alkotni. Az Egyház nem egyéni szuperteljesítmények halmaza, hanem együttmunkálkodások gyümölcse. Ahogyan ő a Saul mellett, a Pál mellett társ-apostol volt.

Ez mindegyikünknek lecke, hogy fölismerjük azt a társat, azokat a társakat, akiket az Úr mellénk ad. A házastárstól kezdve a munkatársakon keresztül a szerzetestársig. És így tovább. Mert ha fölismerjük és tudunk egyek lenni az Úr Krisztus szeretetében, akkor él az Egyház igazán. És akkor tud teremni olyan dolgokat, amik megmaradnak. Akkor van hitele a szónak, az Evangélium hirdetésének a legvadabb pogányok előtt is.

Hát segítsen nekünk Szent Barnabás! Hogy az Egyháznak a közösségében azt a társözösséget, amit a Szentlélek kinek-kinek szán, fölismerjük és élni tudjuk. Az Úr Krisztusért! Amen.