Testvéreim! Szent Norbert 54 évesen halt meg, amikor jó 100 évvel vagyunk Szent Ferenc meg Szent Domonkos előtt. Az Egyháznak a bajai azonban már ugyanazok, mint Ferenc meg Domonkos idején.

1080-ban született, alig 5 évvel azután, hogy Szent VII. Gergely pápa elindította a nagy reformot, melynek két lényeges pontja volt. Az első, hogy a papság meg a szerzetesség az legyen, aminek lennie kell. A szerzetesek tényleg hagyják el a világot és tényleg engedelmességben és szüzességben éljenek, az egyházmegyés papság pedig apostoli buzgósággal az Evangéliumot hirdesse, és ne a jószágait hizlalja. Ez volt az egyik csomópont. – A másik, hogy a világi hatalom maradjon meg a világi keretei között. Ne akarja az Egyházat kormányozni. Alighogy ez a program elindult, kiderült, hogy bizony lassan fog megvalósulni.

Megszületik Norbert a Rajna mentén, Északon, Germániában, és a gazdag szülők úgy látják, jó lesz, ha ez a nagyon jópofa, nagyon jámbor kis gyerek klerikus lesz. Nem való neki kard, meg háborúskodás, menjen el papnak. Természetesen úgy, ahogy ők ezt elgondolták. Még nincs 10 éves Norbert, és már kanonok. Azaz már ki van jelölve: földbirtok, állatállomány, cselédség, egész kis birodalom. Amint nagykorú lesz, ő lesz a kormányzója.

És ez Norbertnek nagyon tetszett. Mert közben persze tanul, művelődik, körülötte a világ, és ott a karrier is. Igen ám, de nem volt még 20 éves, amikor baleset érte. Lovagolt – amint ez akkor divat volt –, s villámcsapás érte a közelben az egyik fát, amitől a ló úgy megriadt, hogy levetette magáról Norbertet. Hosszú időre elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, az első reflexe nem az, hogy „hála Istennek, ezt megúsztuk!” , hanem gondolkodni kezd. És bevillant neki: „Úristen! Ha nekem most meg kellett volna halnom, hogyan adtam volna számot a lelkemről, meg mindenről, ami az enyém?!” – Ez volt a megtérésének a nagy fölismerése. Haza ment, eladta mindenét, amije volt, és kérte a püspöktől, hogy szentelje pappá. Elkezdett egy olyan apostoli életet, amit 100 évvel később majd Assisi Ferenc és Domonkos ismétel újra. Minden vagyon nélkül arra kérte a püspökét, adjon neki az egyházmegye egész területére prédikálási joghatóságot. S elkezdte hirdetni a szószékről, hogy emberek, gondolkozzatok! Az életünk rövid. – S amíg ezt az ember meg nem tapasztalja, mindegyikünk azt hiszi, hát persze... ez is meghalt, az is meghalt, de én – én kivétel leszek. Nem leszel kivétel!

És a tapasztalatai miatt, meg az istenszeretete miatt Norbertnak elhitték az emberek. Ahol prédikálni kezdett, az emberek tényleg elkezdtek gondolkodni – és megtértek. És ő rájött, hogy a hívő népnek nagyon szüksége van olyan pásztorokra, akik nem önmagukat legeltetik, hanem a bárányokat. Mert az egyszerű, tanulatlan, olvasni nem tudó nép lelki tápláléka, főleg abban az időben, egyedül az ige, ami a szószéken hangzik, továbbá a példa, amit a szerzetesek meg a papok odaélnek az emberek elé és Norbert megalapította a premontrei rendet. Egy apostolkodó, ugyanakkor közösségben élő, nagyon művelt papokból álló közösséget. Nálunk is aránylag hamar megtelepedett ez a rend. És az idősebbek még tudják, hogy két nagy fészkük volt itt, Magyarországon. Jászón, ami most Szlovákiában van, meg Csornán. Eredetileg nem voltak tanítók; apostolok voltak. Azt a területet, amit rájuk bízott egy püspök, kolostori közösségben élve mint lelkipásztorok látták el. Misszionáltak.

II. József után pedig iskolákat nyitottak. S Gödöllőn, Szombathelyen ma is iskolát is vezetnek. Az a szétszóratás, amelynek 50. évfordulójáról az elmúlt vasárnapon emlékeztünk meg, őket is elérte.Nem egy gimnáziumi tanárból lett állatgondozó, segédmunkás, aki sokra vitte, abból fordító egy üzemben. De az a probléma, amit Norbert fölismert, az Egyházban ma is jelen van.

Kérjük meg őt, hogy segítse elsősorban azokat, akik az ő fiai, azaz a premontreieket. Éljen bennük az a lélek, ami őbenne élt. A másokért felelősséget érző és mindent odaadó apostoli szeretet. De a lelkipásztorokért is imádkozzon, hogy aki az Egyházban lelkipásztori tisztséget kap, abban ki ne aludjék a felelősségérzet a rábízottakért. Hogy amikor számot adunk, jó lélekkel és örömmel adhassunk számot a ránkbízottakról. Amen.