Szent Szaniszló püspök, vértanú

Szentlecke 2Tim 4,1–8. Evangélium Jn 10,11–18.

Testvéreim! Szent Szaniszló püspököt kicsivel több, mint 900 esztendővel ezelőtt, 1079ben ölette meg II. Boleszláv király, Krakkóban. Abban a Krakkóban, ahol a mai pápa, II. János Pál felnőtt és pap lett, majd püspök lett. A Szentatya a papoknak írt nagycsütörtöki levelében kitér arra, hogy most is megrendülten emlékezik az órára, amikor esztendeje az első szentmiséjét Krakkóban abban a templomban mutatta be, ahol Szent Szaniszló nyugszik, pontosabban abban az altemplomban, ahol a sírja van. – Mit érezhetett az a fiatal pap, az újmisés Karol Wojtyla, aki a vértanú püspök sírja fölött – az ő példáját szemlélve ajánlotta föl első szentmiséjét, ajánlotta föl az életét.

Szaniszló ott született Krakkó közelében. Nyugaton nevelkedett, papként hazatért, és hamarosan püspöke lett a félig még pogány népnek. Boleszláv fejedelem azt hitte, kapott egy szolgát, egy nagyszerű eszközt, aki nyugati műveltséggel, igehirdetőként végre fogja hajtani azt, amit ő akar.

Azonban tapasztalnia kellett, hogy Szaniszló nem az ő meghunyászkodó alattvalója, ez az ember valaki másnak, Krisztusnak a szolgája. Akkor megpróbálta megvenni Krisztust. Ám kiderült, hogy ez a püspök nem kereskedik, Krisztus nem eladó. E tapasztalatok a királyban főként akkor gyűltek, amikor azt követelte, hogy a püspök hunyjon szemet az ő bűnei fölött, palástolja azokat, és magyarázza el a népnek, hogy a király más, mint a többi ember. Tarthat szeretőket, csalhat, összejátszhat a gonosztevőkkel – mindent csinálhat, hiszen ő a legfelső hatalom.

Szaniszló püspök pedig azt mondta: „Felség, itt valami félreértés van. A király Krisztus színe előtt éppen olyan szolga, mint én vagy a te szolgáid, és az Ő törvényének neked is engedelmeskedned kell.”

Erre a király megölette Szaniszlót, mondván: „Nekem ilyet te nem mondasz!”

Az az újmisés (a Szentatya) akkor még nem tudhatta, hogy neki az egész világgal szemben lesznek ilyen helyzetei. És lettek. És most, ebben a szentmisében nagyon ajánljuk Szent Szaniszló oltalmába a Szentatyát, aki holnap Szarajevóba utazik. Nem veszélytelen, sőt a legveszélyesebb útjára készül.

Most is Szent Szaniszló helyzetéhez hasonlóról van szó, de most nem egy király és egy püspök, hanem az iszlám, az ortodoxia és a katolikus Egyház találkozik. És a pápa kockára teszi az életét. Pontosan tudja, hogy bármelyik pillanatban megölhetik. És mégis megy. Megy, mert a Jó Pásztornak ő nem egyszerűen a képviselője, hanem ő maga a Földön járó Krisztus. Akiben látható, hallható, hogy Krisztus, aki azért jött közénk, hogy megmutassa Isten szeretetét és összebékítse az embert Istennel, példát adjon és részesítsen minket az isteni természetben – ez a Krisztus nem eladó.

Ma, holnap és vasárnap legyen ott imádságainkban a Szentatya; és azok is, akik védik őt, akik szeretettel várják, meg azok is, akik talán értetlenek, talán még ellenségesek Krisztussal szemben. Adja meg nekik az Úr, hogy a pápával való találkozásban érezzék meg, hogy Krisztus és az ő országa nem ebből a világból való, de valóság. Amen.