Szent József a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Szentlecke 2Sám 7,1–5.8b–11.16. Evangélium Mt 1,18–24.

Testvéreim! A Szűzanyáról szoktuk hallani, hogy Ő mindegyikünk előtt járt a hitben, Ő az Egyház hitének a példaképe és a legtökéletesebb mintája. Az Egyház boldogan mondja el ugyanezt Szent Józsefről. És azért boldogan, mert kettőjükben, a Szűzanyában, meg Szent Józsefben, a nők és a férfiak egyaránt megkapták a példaképet és a segítséget a hithez.

Mert amíg az ember egyszer igazán végig nem gondolja, nem látja, mekkora áldozattal indult József részéről a hívő élet. Ő, a Dávid-ivadék tulajdonképpen igen szegény ember, akit ráadásul ki is telepítettek. Tudjuk, hogy József kicsi fiú lehetett, amikor a főtanács elrendelte, hogy Jeruzsálemből is – és egyáltalán Judeából – menjenek telepesek északra, Galileába, mert azt a területet vissza kell hódítani. Így került a Betlehemből származott Dávid-ivadék Názáretbe.

Amikor fiatal férfiként eljegyzi Máriát, s egyszer csak látja, hogy a menyasszonya gyermeket vár, és nem tőle, akkor Józsefben hatalmas áldozat kezd bontakozni. Most kezd megmutatkozni az, hogy ő mennyire hívő ember. Megölethette volna Máriát, mondván, hogy hűtlen, tessék itt a bizonyság! És nem tette. De megélt valami olyat, mint Ábrahám, akitől az Úr elkérte azt, ami neki a legdrágább.

Ábrahámtól elkérte Izsákot, most Józseftől elkéri Máriát. József még nem tudja, miről van szó, de úgy dönt, hogy elbocsátom a menyasszonyomat. Ilyenkor a vőlegény megtehette, hogy mindenki tudta nélkül, titokban fölbontja az eljegyzést, és elbocsátja a menyasszonyt. Megtehette. József erre készül, s közben nyilván vérzik a szíve: „Hiszen Mária olyan szép, olyan jónak láttam. Szerettem és úgy gondoltam, hogy mi ketten együtt...” – És akkor jön az angyal, és itt mutatkozik meg Józsefnek a hite. Mert az angyal mond neki valamit, amit addig soha senki nem hallott, és azóta sem. És József hallgatja, hallgatja az üzenetet, talán egészen nem is érti, de elfogadja, hogy most történik meg az, amit az Úr Dávidnak ígért. „Nem értem hogyan, de elfogadom” – mondja József.

Megtette, amit az angyal mondott nekim és ahogyan Ábrahám, amikor odaadta Izsákot, visszakapta – ugyanúgy, amikor Szent József odaadja Máriát Istennek, visszakapja őt, mint az Isten Fiának az anyját. És vele kapja a megtestesült Igét, és az Egyházat. És József hűséges, gondviselő szolgálattal óvja, őrzi, táplálja, gondozza a szent családot.

Ezzel megvalósult az, amit József várt; nem úgy, ahogy gondolta, hanem úgy, ahogy az Isten adta. Ebben József példa mindenki számára. Elsősorban a férfiak számára, akik ajándékba kapják az Úrtól a kreativitást, a tetterőt, a határozott, állandó cselekvésre késztetést. Ugyanakkor az üdvösségnek az a természete, hogy befogadjuk – a saját terveinket föladva befogadjuk –, de nem mi csináljuk meg. Aki hisz, annak a Mindenható Isten adja az üdvösséget. A mi dolgunk az, hogy elfogadjuk és vigyázzunk rá, egymásban is, önmagunkban is.

Hálát adunk az Úrnak Szent Józsefért, és megkérjük őt, a Boldogságos Szűz jegyesét, hogy segítsen nekünk hinni. Elfogadni az üdvösség ajándékát, és vigyázni rá, mindhalálig. Amen.