Testvéreim! Sziénai Szent Bernardin, aki nagyjából 600 évvel ezelőtt élt, ennek a mai, egyesülésre törekvő Európá-nak nagyon, de nagyon aktuális szentje. Van már Európának néhány védőszentje – Szent Benedek, Cirill és Metód  – , de ők olyan korban éltek, amikor a mai Európa még nem is létezett.

Amikor Bernardin él, akkor a mai Európának az országai nagyjából már megvannak. És Bernardin megtapasztalta és fölismerte, hogy az embereknek nem adatott más egységesítő elv – melyben egymásra tudnak találni, itt a földön normális életkörülményeket tudnak teremteni s az üdvösségükön tudnak munkálkodni –, nem adatott más név, csak Jézusé, aki az ember Üdvözítője. Aki el tudja venni az embertől azt, amitől mi, emberek nem tudunk egyek lenni a bűnt.

Bernardin 5–6 éves gyermek, amikor árván maradt. Gazdagok voltak a szülei, nagy vagyont hagytak rá. Amikor iskoláit járta, a jogi karon egyetemistaként nyilván többször hallhatta a diáktársaitól: „De jó neked! Irigylünk. Te már majdnem nagykorú vagy, s neked nem kell kivárnod, hogy az öreg szüleid meghaljanak. Abban a pillanatban, amikor nagykorú leszel, hatalmas vagyon fölött fogsz rendelkezni. De jó neked!”

Igen ám, csak amikor Bernardin már majdnem birtokba veszi az egész vagyonát, Sziénában – és egész Európában – járvány tör ki. Pestis. És ez a 20 éves lélek egyszer csak kezdi látni, hogy az embert egy máról holnapra érkező járvány mindenétől meg tudja fosztani; és hiába vagyon, hiába gazdagság, nincs az a tudás, nincs az a pénz, amelyik a pestisben megbetegedett embert meg tudná menteni. Akkor ezzel a világgal vigyázni kell!

Azután egyelőre a szíve annyit diktál neki: „Nekem nem szabad elmenekülnöm a fertőzött városból, hanem amit tudok, meg kell tennem! A betegekért. A haldoklókért.” És akkor még csupán egyetemista. Nem tud mást csinálni, mint megitatja a szomjazókat, ránéz a teljesen magukrahagyottakra, eltemeti a halottakat. És a barátainak kezdi mondani: „Látjátok ezt a nyomorúságot? Most nem menekülni kell, hanem segíteni!” – És hallgattak rá. Hallgattak rá a társai.

A járvány utolsó heteiben ő maga is megbetegedett. És akkor a halállal szembenézve hatalmas átfordító erővé vált a fölismerés benne: az életben nem azért kell vesződni, hogy a vagyont minél előbb megkaparintsam és gazdálkodjam. És amikor fölépült, eladta mindenét és elment ferencesnek.

Eltelt 20 esztendő, néha remete, néha rendi elöljáró, de 20 év múlva elkezd prédikálni. És elkezdi hirdetni Itália északi felében – ahol ahány város, annyi állam, s ahány év, annyi kis polgárháború a városok között, sőt, városokon belül is –, hogy: „Emberek, vegyétek észre, hogy ezt a földi életet azért kaptuk, hogy megérkezzünk a mennyországba. És ha mi itt a földön háborúzunk, meg gyűlölködünk, meg állandóan gyilkoljuk egymást, be nem megyünk a mennyországba! Békéljetek meg egymással! Bocsássatok meg egymásnak! Segítsetek egymáson! Jézus ehhez megadja az erőt! Ő adja a feloldozást a bűneink alól, Ő veszi ki a szívünkből az önző szeretetet, amitől nem tudunk egymással szót érteni.” – És rá hallgattak.

64 évesen halt meg, 1444-ben. Arra is figyelmeztetett, a kor más nagy szentjeivel együtt: „Emberek! Már csak azért is egységre kellene jutnunk, mert keletről jönnek a törökök!” A halála évében zajlik a várnai csata. A törökök tényleg megérkeztek Európába. Mégpedig győztesen.

Ajánljuk Szent Bernardin oltalmába elsősorban azokat, akiknek a feladata az egységes Európa megteremtése, szervezése, gondozása. Mert ha ez a most egységesülő Európa, ami felé mi annyi erőfeszítéssel törekszünk, ha ez gazdasági elvekre épül – nem lesz hosszú életű! Mert embereket összekötni csak a katolikus gondolkodás képes. Amelyiknek a nagy forrása az üdvözítő Jézus. Nélküle nem megy!

Imádkozzon értünk Szent Bernardin, hogy ezt a fölismerést, amit a katolikus Egyház hordoz és hirdet, meghallják mindazok, akiknek dolga az európai egység munkálása. Amen.