Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Pt 4,12–19 Evangélium Mt 16,13–19Szent I. Callistus pápa vértanú

Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
14
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Pt 4,12–19 Evangélium Mt 16,13–19 Szent I. Callistus pápa vértanú

Testvéreim! Az Egyház története mutatja, hogy a pápában az Úr Krisztus mindig olyan főpapot, olyan Pétert ad, amilyenre éppen az adott kornak van szüksége. Nem véletlen, hogy a mostani pápánk, II. János Pál pápa a szocialista táborból való. Mint ahogy nem volt véletlen, hogy a mai szent, Callixtus rabszolgaként született.

Az Ószövetség népe nagyon éles határvonalat húzott, mondván, egyik oldalon vagyunk mi, Ábrahám ivadékai, a másik oldalon vannak a többiek. A rómaiak is húztak ilyen határvonalakat, és azt mondták: vagyunk mi, a művelt, gazdag rómaiak, azután vannak a barbárok, és van egy alja-nép, a rabszolgák, akik nem is emberek, hanem puszta munkaerő. És ha már munkaerőként nem jöhet számításba, akkor nyugodtan meg lehet ölni, ez nem gyilkosság. Olyan, mint amikor egy beteg állatot agyonvernek.

Callixtus rabszolga szülők gyermekeként született, és a szülei keresztények voltak. Róla hamarosan kiderült, hogy rendkívül tehetséges. Éppen ezért a gazdája sok mindent rábízott, sőt mikor a gazda – akiről nem tudjuk, hogy pogány volt-e vagy keresztény – úgy gondolta, hogy bankot alapít, rábízta Callixtusra. Mert ügyes, okos, rendkívül gyorsan átlátja a helyzeteket, tud bánni a pénzzel.

Igen ám, de Callixtus keresztény volt, s a bank hamarosan csődbe ment. Talán azért, mert Callixtus látott nyomorult embereket, és adott abból, ami fölött rendelkezett. Erre a gazdája megdühödött és malom mellé ítélte. Ez olyan munka volt, mint mifelénk régen a taposómalom, csak a római malmot körben járva, teljes erővel nekifeszülve kellett hajtani. A gazdája látta, hogy ez az ember nem dühöng, nem szítja lázadásra a többieket, hanem szelíden, türelemmel rója a köröket, és valami olyan derű sugárzik belőle, amit ő nem ismer. Fölszabadította.

Ezután a pápa maga mellé vette diákonusnak. Rábízott egy teljes katakombát, és kiderült, hogy a Callixtus tényleg ügyes ember. Nem üzletel, hanem szolgál.

Mint keresztényt elfogták, elítélték, de mert rabszolga volt, nem halálra ítélték, hanem bányamunkára. Három évet töltött Szardínia szigetén kőbányában, rabként. Ekkor következett a 189-es év, és a császár amnesztiát hirdetett az ilyen elítélteknek. Callixtust is szabadon engedték.

Hazatért Rómába – micsoda tapasztalatokkal! –, és diákonusként szolgált tovább. Már elmúlt 65 éves, amikor a római papság és a hívek úgy látták jónak, hogy ő legyen a következő pápa!

Akkor még nem volt római kúria, nem voltak pápai hivatalok. A pápa éppen olyan ruhában jár, mint a többiek, de a keresztények tudják, hogy ő Péter utóda. Callistus a tapasztalatai birtokában öt év alatt, amíg pápa volt, olyan kérdéseket tudott megoldani, amiket az elődei nem. Ilyen kérdés volt például, hogy vajon ha egy keresztény, szabad, római polgár feleségül vesz egy rabszolganőt, ez a házasság a Egyházban érvényes-e? Akkor még nem voltak egyetemek meg jogászok, akiket meg lehet kérdezni... Callixtus azonban tudta, hogy a rabszolga éppen olyan ember, mint a többiek. A saját szüleinél látta, hogy ezek éppen olyan hűségben élik a házasságot, mint a többiek. A rabszolga-lét nem befolyásolja az ember Isten előtti rangját és méltóságát. És Isten előtti jogi lehetőségeit sem! Mert a rabszolgaság az embert az emberségében nem érinti. Éppen ezért elrendelte, hogy az Egyházban nem kérdés, hogy valaki rabszolga-e vagy szabad. Az a kérdés: meg van e keresztelve? Éli-e a kereszténységét? Ha igen, a keresztények egyenjogúak; házasságban is.

Másik nehéz kérdés volt, hogy mi legyen azokkal, akik megtagadták a hitüket? Visszafogadhatók-e? – Voltak, akik azt mondták, hogy írva áll a Zsidókhoz írt levélben, hogy aki egyszer megtagadta a hitét, annak vége. Erre ő, aki megjárta a kényszermunkát, a bányát, azt mondta: Én tudom, mit jelent bányában dolgozni, elítéltként. Amikor valaki előtt fölmerül, hogy engem a kereszténységemért esetleg megölnek, vagy rabszolgamunkára ítélnek és megriad, nem ítélhetünk fölötte mi, itt a földön. Éppen ezért, aki ilyen körülmények között, félelemből megtagadta a hitét, de utána megtér, vissza kell fogadni. Mert ez az ember nem gonosz volt, hanem megfélemlített. S a félelem nagy úr. Ezt ő tudta.

222-ben elfogták, és valószínűleg éppen a rabszolga származása miatt – ezt a római jog nem felejtette el – nem fogták perbe, nem csináltak vele semmit, a börtönében verette agyon a bíró. Azután, hogy a becsületét tönkretegyék, kidobták a börtön ablakán, és azt a hírt keltették, hogy megszökött a felelősségrevonás elől és öngyilkos lett. A hívei pedig tudták, hogy dehogy lett öngyilkos! Szent vértanú lett!

Ajánljuk oltalmába ennek a szent vértanú pápának a mostani pápánkat! Hogy II. János Pál is, aki szintén ismeri ezt a világot, amíg az Úr adja neki az időt, adja hozzá az erőt is, hogy Péter tudjon lenni!

És most, ebben a szentmisében külön emlékezzünk meg azokról a családokról, akik most Rómában vannak. Mert tegnap, ma, meg holnap a családok jubileuma van, és ahogyan egy héttel ezelőtt a pápa hívására a világegyház püspökei voltak ott, most minden ország képviselő családokat küldött, hogy a családok jubileuma megtörténhessék. Tőlünk is vannak ott. Imádkozzunk értük, hogy a képviseletük igaz lehessen! Hogy tényleg képviselőként lehessenek ott! Aztán fogadni tudják mindazt a kegyelmet, amit a jubileumi esztendő nekik – és általuk nekünk – fölkínál. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."