Testvéreim! Szent István királyunkról a krónikák följegyezték, hogy a menekülteket, zarándokokat igen nagy szeretettel fogadta és nagyon bőkezűen ellátta őket. Az Angliából elűzött trónörököst és feleségét is befogadta, Pécsvárad környékén birtokot adott nekik. Az ő kislányuk a ma ünnepelt Skóciai Szent Margit, akit, mert itt született Magyarországon, magyar szentként tisztelünk.

1047–1057 között tíz évet töltött Magyarországon, még megismerhette Gizella királynét. 1057-ben a szüleit visszahívták Angliába, és ez a tíz éves kislány már látta: otthon egy darázsfészekbe kerültek, ahol mindenki mindenki ellen harcol, nem számít semmi és senki, csak a hatalom.

23 évesen Skócia királyának felesége lett. Ez a király arról vált híressé, hogy harmad-, negyedíziglen bosszút áll mindazért a sérelemért, amit a családja elszenvedett. Az apjáért, az anyjáért, a testvéreiért, mindenkiért irgalmatlanul bosszút állt.

Margit azonban néhány év alatt megszelídítette ezt az embert, és ma a skótok – feleségével, Margittal együtt – a jótékonysága miatt áldják.

Nyolc gyermekük született. Margit rengeteget szenvedett a népe pogányságát, elesettségét, nyomorúságait látva. Ahol tudott, segített. Főleg azzal, hogy megbocsátott, és a férjét is megtanította megbocsátani.

És ráhagyta a példát elsősorban az asszonyokra, akiken megfordul, hogy a férjek meg az édesapák, a nagyapák verekedő emberekké válnak-e, vagy megszelídülnek? Egy-egy országnak és a most annyira áhított egységes Európának a jövője azon fordul meg, hogy a családokban az édesanyák és a feleségek milyenek. Ezért van szükség a szent asszonyok példájára, közbenjárására és követésére.

Segítse Szent Margit mindazokat, akik – ahogyan Szent Péter mondta – nem a külső szépségükkel, hanem a lelkük nyugalmával, békéjével, szeretetével, szépségével hatni tudnak és akarnak másokra. Amen.