Testvéreim! Az a 70 esztendő, amit Szent Benedek 183 itt a földön élt, az Egyháznak egy aránylag csöndes, nyugodt korszaka volt. Az üldözések már elmúltak, s amikor ő születik 480 körül, akkor már meghalt Szent Ágoston, Szent Jeromos, Szent Ambrus, a békeidő első nagy nemzedéke. A népvándorlás pedig még igazában nem kezdődött el.

A Római Birodalom mint világbirodalom azonban összeomlott. Nyugaton már nincs császár, Róma már nem császárváros. Minden egyes város elöljárósága észleli, hogy lehet kezdeni a versengést a többiekkel, és most minél nagyobb hatalmat kaparint meg valaki, annál hosszabb időre alapozza meg a gazdagságát és a hatalmát a többiek fölött; amint ez a nagy rendszerváltások után lenni szokott.

Benedek 15–18 évesen kapja otthonról a pénzt, a lehetőséget: Fiam, menj Rómába, tanulj! Azután majd hazajössz, és őseink hagyománya szerint te is beállsz ebbe a hatalomért küzdő világba.

S Benedek Rómában észrevette, hogy „ha én itt maradok ebben a világban, s elkezdek harcolni a hatalomért, nekem végem van. Engem annyira magához fog láncolni a világ, hogy amit én eddig az Úr Krisztustól hallottam, abból számomra nem lesz semmi gyümölcsöző. És akkor megtette azt a lépést, amit előtte már sokan megtettek, amint fölismerték: vagy Krisztus és az örök üdvösségem, vagy a világ és egy óriási kérdőjel az üdvösségem tekintetében!

Benedek elhagyta Rómát. Félbeszakította tanulmányait, és elment. Elment egy félig szerzetesként élő papi közösségbe, mondván: nekem inkább erre húz a szívem, és itt – úgy gondolom – jobban tudom szolgálni a magam üdvösségét is, talán másokét is.

Azután hamarosan kiderült, hogy ő valami többre vágyik. Akkor elment remetének, Subiacóba. S amikor a remetetársak megneszelték, hogy él a közelükben valaki, aki szentebb, mint ők, komolyabban veszi a remeteséget, mint ők, meghívták, hogy tanítsa őket. Gyere és mutasd meg, te hogyan csinálod.

De amikor kezdte megmutatni, szidni kezdték, mondván: „Te felrúgod az eddigi nyugalmunkat!” Meg is akarták mérgezni.

Pedig Benedek csak elindult egy úton és követte az Úr Krisztusnak a tanítását meg a lelkiismeretének a szavát, meg azt a hívó szót, hogy gyere utánam, és százannyit kapsz, mint amennyit elhagytál.

Azután Monte Cassino hegyén megalapítja a szerzetességnek azt a formáját, amit a világ mint bencés szerzetességet ismert meg. Óriási fölfedezése volt Benedeknek, hogy a világ veszedelmeire kétféleképpen lehet reagálni: amikor valaki fölismeri, hogy vagy az üdvösségem, vagy a világ, akkor vagy kimegy a világból, és a továbbiakban semmi köze a világhoz; vagy fölméri, hogy mi az, amit én a világból uralni tudok, és azzal elkezdek szolgálni, s mi az, ami számomra veszedelem, és azt megpróbálom kizárni. Különbséget tesz a világnak a dolgai között.

Ennek a hátterében az a krisztusi igazság van, hogy az Úr nem elítélni jött a világot, hanem üdvözíteni. Benedek ezt ismerte föl. A világot szét lehet választani jóra és rosszra (amit ki kell zárni), a világban azért van a jó is jelen, mert a világ az Istené! Ő teremtette! És Benedek fölfedezte a munkát mint a megszentelődésnek az eszközét. Ezért lett az ő egész szerzetességének az alapfölismerése: ha üdvözülni akarsz, akkor imádkozz és dolgozz! Amikor imádkozol, akkor az Istennél időzöl. Amikor dolgozol, az Isten világát szenteled meg. Ha kell, alakítod, ha kell, megműveled.

Ez óriási dolog volt akkor! Mert az egész ókori világ – főleg a római világ – úgy gondolkodott, hogy a munka a rabszolgák dolga. Értelmes, nemes ember nem dolgozik. Legföljebb olvas, beszél, politizál – de nem dolgozik. Két kézzel nem dolgozik.

Benedek pedig tanítani kezdte a szerzeteseit: imádkozz és dolgozz!

A másik fölfedezése az volt, hogy ugyanez az ókori világ a gyerekeket a rabszolgákra bízta. Meg is született a fölismerés, hogy akit az istenek gyűlölnek, azt pedagógussá teszik, annak gyerekekkel kell vesződnie. Benedek pedig elkezdte nevelni a gyerekeket. A kolostorai iskolákat kezdtek nyitni. És a világba visszatérő embereket is megtanították: merj dolgozni! Szeresd a világot. Ne csak élvezd. Szeresd! Becsüld meg és alakítsd a munkáddal! Ebből született Európa. És ezért lett Benedek Európának az első védőszentje.

S igazában minden emberi életnek a kulcskérdése ez. Hogy megtanul-e az ember különbséget tenni a jó és a rossz között, van-e ereje, erőforrása ahhoz, hogy kizárja az életéből a rosszat s megmunkálja a jó lehetőségeket? Képes-e dolgozni és imádkozni. Aki ezt megtalálta, az életet találta meg.

Segítsen nekünk Szent Benedek. Ne csak a bencés szerzeteseket, minket is segítsen úgy élni, hogy az életünk egésze valami ilyesmi legyen: vannak idők, amikor a lelkünk a Jóistennél van, az Úr Krisztusnál van, amikor templomban vagyunk, amikor imádkozunk. Az életünknek a másik fele pedig értelmes munka, mely megszenteli a világot. Amen.