Testvéreim! Nagy Szent Gertrúd 1301-ben vagy 1302-ben halt meg, alig ötven évesen. Apáca volt, és megkapta az Egyháztól a „Nagy” jelzőt. De nem azért, amiért fiatal korában benne föllobbant a vágy, hogy „én nagy akarok lenni!”, hanem valami másért, amiben ő igazán nagy.

A kis városka, ahol született, a wartburgi vár közelében van, látni is onnan a várat. Amikor Gertrúd született, szinte ott volt még a levegőben a mi Erzsébetünknek az emléke, akit 20 évvel korábban avattak szentté. Őt, aki ott élt fönn a várban.

A kis Gertrúd 5 éves volt, amikor a szülei beadták nevelésre a helftai kolostorba, az apácákhoz. Hamar kiderült, hogy ez a kislány rendkívül eszes, nagyon hamar megérti a dolgokat, meg is jegyzi. 8–10 évesen benne is tudatosodott: én okos vagyok! Látta, hogy a többiek mennyit vesződnek egy-egy latin mondattal, ő pedig játszi könnyedséggel birkózott meg a leckékkel.

Az 1260-as éveket írták, és a hírek akkor is jöttek, a kolostorba is bejutottak, hogy nem is olyan messze, néhány nap lóháton innen, Kölnben tanít Albert, akit tegnap ünnepeltünk; meg hogy mi történik Párizsban... ott van Bonaventura, meg Tamás... micsoda nagyok! – Ez a kicsi Gertrúd, amikor 12–13 éves, úgy érzi: nekem apácának kell lennem. Közli is a szüleivel, hogy én nem akarom elhagyni ezt a kolostort. De fölébredt a szívében a vágy, hogy ő is olyan nagy legyen, mint Albert, Bonaventura, Tamás. Talán egy pici harag is ébredt benne: miért születtem nőnek?! Ha férfinak születtem volna, én verném Tamást, meg Albertot – talán én lennék a legnagyobb. Ott lehetnék a lyoni zsinaton, és én mondanám a pápának, hogy mit csináljon... – de hát nőnek születtem...”

Akkor még az a döntés született meg a szívében, hogy „én apáca leszek, és megmutatom a világnak, hogy apácaként is leszek én tudós, mégpedig olyan, hogy belecsendül a világnak a füle azokba, amiket tőlem fog hallani”.

Ám elérkezett az 1280-as év ádventje, és Gertrúd látomásban megjelent az Úr Krisztus. És akkor ő belátta: „Ó, Istenem! Micsoda balga voltam én idáig! Másokhoz mértem magamat, először a közvetlen környezetemhez, a kis nővértársaimhoz, és úgy éreztem, nagy vagyok. Azután a kolostoron kívülről jött hírek alapján összemértem magamat megint másokkal, s megint csak azt állapítottam meg, hogy nagy vagyok és még nagyobb akarok lenni. És elfelejtettelek szeretni Téged, Istenem!”

Ettől a látomástól kezdve már nem akart nagy lenni a többiekhez mérten. Hanem egyet akart: odaadni mindent, nemcsak az eszét, hanem teljes önmagát a megváltó Krisztusnak. És a legalázatosabb lett az összes apáca között, ő, aki a legértelmesebb volt mindannyiuk között. És szolgált. Ha kellett beteget ápolt, ha kellett takarított, ha kellett fordította a Szentírást a többieknek, magyarázta, és vitte őket oda az Ige asztalához, hogy vegyétek és egyétek, és főleg azt halljátok meg, hogy az Úr szeret benneteket és szeretetet vár viszont. Nem tudományt, szeretetet!

Élete végén fél évet töltött ágyban, szélütötten. Részleteket nem jegyeztek róla föl, de bénán, talán némán is, a szemében ott ragyoghatott az öröm: Uram, Istenem, most az történik, amit Te akarsz. És történjék. Oda a tudományom, oda a tanításom, oda a nagyságom. Mindenem odavan. De a szívem a Tiéd.

Nagy Szent Gertrúd az, aki a szentek között először érezte meg az Úr Jézus Szentséges Szívének a titkát. Néhány imát le is írt. És amikor mi a Jézus Szíve litániát imádkozzuk, jónéhány invokáció tőle származik, Gertrúdtól.

Segítsen nekünk! Segítsen nekünk a nagyravágyásunkat uralni! Mert nem az a baj, ha valakinek a szívében ott ég a vágy, hogy én nagy akarok lenni! A baj akkor kezdődik, mikor egymáshoz viszonyítjuk magunkat, és megállapítjuk, hogy én úgyis nagyobb vagyok; vagy a másikat megpróbáljuk víz alá nyomni, hogy fölébe kerekedjünk. Ez baj, ettől óvjon minket Szent Gertrúd, és segítsen nekünk a szeretetben naggyá lenni, hogy amikor a mindennapok hozzák a lehetőséget, a szolgálatainkkal megmutassuk az Úr Krisztusnak: Jézusom! Valamit már fölfogtam a Te megváltó szeretetedből, s amire ma képes vagyok, azt viszonzásul, szeretetből megteszem vagy elszenvedem, ahogyan akarod. Amen.