Testvéreim! Kinga magyar királylány volt.IV. Béla családjában ő volt az első gyermek. Az ő húga Jolán, akit június közepén ünnepeltünk, és Margit, az Árpádházi. Kingát 1999-ben avatta szentté II. János Pál pápa. Addig a lengyelek meg mi magyarok tiszteltük őt, számon tartottuk, hálát adtunk érte az Úrnak. Ma pedig már az egész világegyház föltekint rá.

Ami egészen különös Kinga életében, hogy József-házasságban élt. Azaz úgy élt a férje oldalán, mint a Szűzanya Szent József mellett. És ez úgy adódott, hogy születik 1224-ben. Ekkor még él Szent Ferenc, él Szent Domonkos, Türingiában él Erzsébet – az ő nagynénje –, és amikor Kinga 5–6 éves, és kezdi fölfogni a világ híreit, akkor hallja, hogy szentté avatják a nagynénit, Erzsébetet. Azután hall Ágnesről, a Prágairól, Kláráról, az Assisibeliről – és mire olyan 10–12 éves, addigra azt súgja a szíve, hogy nekem alighanem apácának kellene lennem. – És magánfogadalmat tett a szüzességre, mondván, én megőrzöm a szívemet az Úrnak. – Igen ám, csak a királyi ház politikájához hozzátartozott, hogy a királylányok a szomszédos uralkodói házakba mennek férjhez. Kinga is hallja egyszer csak, hogy neki kiszemelték a krakkói Boleszláv herceget. És ott a drámai helyzet: a szívében él a szüzességi fogadalom, s mellette ott van a szülők akarata, mely szerint a lányuk férjhez megy! – És Kinga valahonnan már tudta: a fölém rendeltek akarata az Isten akarata számomra, a szüleim akarata nekem parancs. Elindult tehát a szülei által meghatározott úton és férjhez ment, mert bízott a mennyország segítségében. Ekkor ugyanis Kinga már ismerte a névadója életét, Szent Kunigundáét, aki 200 évvel korábban József-házasságban élt; s hallott Szaloméról, aki ugyancsak lengyel hercegné, és tudták róla, hogy szűzi házasságban él.

A legenda azt mondja róla, hogy amikor az egyik máramarosi sóbányában járt a családdal, királyi atyjával, azt kérte: „Édesapám! Adj nekünk ott fönn, északon lehetőséget arra, hogy sóhoz jussunk. Add nekünk ezt a sóaknát!” A király bőkezűen odaadta. Kinga pedig beledobta a gyűrűjét ebbe a sóaknába, annak jeléül, hogy birtokába vette. És néhány tíz kilométerre északra egyszer csak fölfedezték a Wieliczkának nevezett sóbányát, és megtalálták benne a gyűrűjét, amit a hegyek alatt egy búvópatak magával vitt.

Ennek a csodának nem kis üzenete van az Isten világára érzékeny ember számára. Nem kis dolog az sem, ami fizikailag történt, hiszen ott van egy valóságos sóbánya. Ez a csoda azonban a lélek számára fontosabbat tanúsít: Kinga megmutatta a férjének is, a hercegi udvarnak is, a lengyeleknek is az evangéliumi életet. Azt a sót, amiről az Úr beszélt – ti vagytok a föld sója –, át tudta adni egy népnek, a rábízottaknak. S főként át tudta adni a férjének egy olyan házasság által, amelyben testi kapcsolat nincs, a lélek azonban a szeretetnek olyan formáit tudja élni, amiről a testi szerelemnek fogalma nem lehet.

És ez egy 40 éves házasság volt, tele harcokkal, háborúkkal, tatárokkal. A férj mégis boldog volt Kinga oldalán. Valószínűleg súgták neki is: „Uram, csak nem képzeli azt, hogy a feleségének nincsen szeretője?! Hát mit képzel maga?!” Boleszláv azonban hívő lélek volt, és a feleségével együtt ugyanazon szentségekhez járulva megkapta a feleségébe vetett hitnek és bizalomnak a kegyelmét is. És hű maradt hozzá.

Együtt alapítottak egy klarissza kolostort, mondván, legyen a népnek olyan imádságos fészke is, ahová leányok elvonulhatnak, azok, akik meghallják a szívük mélyén a szót: „Leányom, te ne férjhez menj, hanem add az Egyházban magadat egészen Krisztusnak.”

Amikor temették Kingának a férjét, akkor ő klarissza ruhában jelent meg. És a jelenlévők értették, hogy ezzel Kinga befejezte az evilági életet. Ő nem férj után fog nézni, nem a trónért fog harcolni, hanem most elmegy a világból.

Az ilyen típusú szentek a házasságban élőknek nagyon tudnak segíteni. Meg ragyogó példaképei tudnak lenni – furcsa módon – az édesanyáknak, nagymamáknak. Mert megmutatják, hogy kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy az Úr megóv minden problémától – éppen ellenkezőleg!

Az Úr nem problémákat ad, megoldhatatlan problémákat, hanem keresztet ad. S a kereszthez megadja az erőt, hogy az ember viselni tudja. Nem mindenáron „megoldani” viselni! Hordozni, mindvégig. Segítsen nekünk Szent Kinga hinni! Az Úrban is, egymásban is! Segítsen a keresztünket mindvégig viselni. Amen.