Soubirous Szent Bernadett szűz, szerzetesnő

Szentlecke 1Kor 1,26–31. Evangélium Lk 1,26–38.

Testvéreim! Az az élet, amit a Úr Krisztus elhozott ide a Földre, a hitben lesz egy-egy emberé, és az ember hitében az egész Egyházé.

Amikor egy-egy új dogmát megfogalmaz az Egyház, forrást fakaszt, amiből a hit erősödni, táplálkozni, élni tud. A Szeplőtelen Fogantatás dogmáját 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa, s ezzel a Mária-tiszteletnek újabb forrását nyitotta meg, ami az Egyház, a hívők megerősödésének lett a forrása.

Négy évvel később a mi Istenünk úgy látta jónak, hogy maga a Boldogságos Szűz adja ennek a fizikai világban is a jelét. Ezért Lourdes-ban 1858-ban megjelent a Szűzanya, egy 14 éves kislánynak, Bernadettnek. Őt kérte, hogy fakasszon forrást. Megtörtént. Ez a kicsi lány nem volt se bölcs, se szép, se okos, se ez, se az, de hitt. Megtette, amit a számára akkor még ismeretlen Jelenés parancsolt.

Amikor Bernadett meg merte kérdezni: „Asszonyom, ki vagy te?” – akkor a Szűzanya neki bemutatkozott: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Február 11-én a Szűzanya Lourdes-i megjelenését ünnepli az Egyház, ma pedig Bernadettet ünnepeljük. Illetve vele együtt adunk hálát az Úrnak azért, hogy Ő látja az Egyházat, gondját viseli. Tudja, mikor van az a pillanat, amikor új forrásra van szüksége az Egyháznak, mert szomjazik.

De gondoljuk csak meg Bernadett sorsát és életszentségét. Ugyanis 14 éves, amikor a jelenéssorozat egy rövid fél éven belül lezajlott – azután csönd. Ő maga úgy érezte: „most legjobb volna meghalnom, eltűnnöm a világból”. Mert az emberek nem értették az üzenetet. A hivatalos Egyház sem mindjárt értette meg, de lassan fölfogta. De annyi kíváncsi és bántó szándékú ember volt Bernadett körül! Mégis az Úr csak 10 év múlva adta meg neki a lehetőséget, hogy eltűnjön egy zárdában. Itt élt 15 évig. Amikor 1879-ben, a mai napon meghalt, mindössze 35 éves volt.

Itt áll előttünk annak példájaként, amit már Szent Pál fölismert: Istennek úgy tetszett, hogy a kicsinyeket válassza ki. Ez a gondolkodó embernek nem kis probléma. Mert egy-egy ilyen ügyet, mint például ez a Lourdes-i jelenés is, egy szép, okos, fotogén valaki nem tudna sokkal gyorsabban, sokkal hatásosabban elintézni? Ez a kérdés már az apostolokkal kapcsolatban, sőt az apostolokban is fölmerülhetett.

Ahogy múltak az évek és az Egyház figyelte a szenteket, rájött: ha egy erős, okos, szép ember kapna ilyen rendkívüli kegyelmet és feladatot, mint Bernadett, őt megkísérthetné az a hiúság: ereje, öntudata elronthatna mindent. A kicsinyek viszont (a kívülállók azt szokták mondani: „ez föl sem tudja fogni, mi történt!” – dehogynem fogja föl!) fölfogják, hogy minden a kegyelemnek köszönhető, minden Istentől jön, ami jó. És ők a kicsiségükben először igazak, azután naggyá válnak. Ez az, amit az erősek, az okosak, a bölcsek nem tudnak megcsinálni.

Imádkozzon értünk a ma ünnepelt szent, ez a kicsi Bernadett, akire a Boldogságos Szűz, amikor Lourdes-ban megjelent neki, úgy tekinthetett, hogy „ez a Bernadett majdnem olyan, mint én voltam, amikor Gábriel jött”, azaz 14 éves. Csak hát a Boldogságos Szűz „a Szeplőtelen”, ez a kislány meg Éva leánya; de meg van keresztelve és hisz.

Imádkozzon értünk Bernadett, hogy merjünk kicsinyek lenni, igazak lenni és hinni. És inni azokból a forrásokból, amelyekből a hitünk erősödni tud. Amen.