Testvéreim! A ma ünnepelt szent a keresztségben Franciaország nagy védőszentjének, Szent Johannának a nevét kapta – a Franciska a bérmaneve lett. Hazájában mindkét nevén, azaz Johanna Franciskaként említik, nálunk azonban inkább a Franciska terjedt el.

Mélyen vallásos, gazdag, grófi családban született, apja a francia parlament elnöke volt. Édesanyja azonban a harmadik gyermek – Franciska öccse – szülése közben meghalt. Franciska mindössze másfél éves ekkor, és a veszteség egész életére meghatározta egyéniségét: érzékeny, befelé forduló, a kísértéseket nagyon megszenvedő ember lett. A család vallásos légkörére következtetni lehet abból, hogy Franciska András nevű öccse idővel Bourges városának érseke lett.

Tizenötéves korában férjhez adták Chantal báróhoz. Vidéken, a férj birtokán éltek, s Franciska életét kitöltötte a szegények gondozása és a gyermeknevelés. Hat gyermeket szült, közülük négy maradt életben. Nem volt harminc éves, amikor – két héttel utolsó gyermekük születése után – elvesztette a férjét. Ez nagyon megviselte, mert boldog házasságban éltek, a férje valóban támasza és lelki társa volt.

Lelki élete azonban ettől kezdve mind jobban elmélyült, s egyre határozottabban a misztika irányában fejlődött. Közben egyre tevékenyebb a rászorulók szolgálatában is, az egész vidék betegeinek orvosa, gyógyszerésze és betegápolója lett. Sok hitbeli kísértéssel küszködött, átment mindazokon a súlyos belső próbatéteken, amelyek a misztikus ajándékok befogadásához tisztítják meg a lelket. E megpróbáltatásai közben az Úr látomásban mutatta meg neki későbbi lelki vezetőjét, Szalézi Ferenc püspököt.

Kettőjük között is kialakult az a mély és egészen tiszta kapcsolat, mely a mennyek országának elővételezése, s amelyben odafönn majd mindannyiunknak része lesz. Itt a földön azonban csak a szentek – Jeromos és Paula, Assisi Ferenc és Klára, Avilai Teréz és Keresztes Szent János – sajátja és csak közöttük lehetséges, ezért sok értetlenség és gyanakvás kíséri, nincs tehát szenvedés nélkül. Az ilyen kapcsolatokba Jézus nevének szerelme köti össze a lelkeket, és amint maga Jézus ígérte, Ő ott van közöttük.

Szent Ferenc püspök elgondolása szerint, de kettőjük munkája eredményeként született a vizitációs apácák rendje, s Franciska – gyermekei életének elrendezése után – egyre inkább e rend gyarapításának szentelte életét. Sohasem tekintette magát alapítónak, jóllehet gyakorlati érzéke, éleslátása és határozottsága nélkülözhetetlen volt mind a kezdeti nehézségek, mind a későbbi problémák legyőzésében. Az egyes házak egymástól függetlenek voltak, Franciska tehát rengeteget utazott, személye jelentette az egyetlen összekötő szálat. Szent Ferenc elméletibb alkat volt, mindehhez inkább a lelki támaszt, erőt adta.

Ebben a szentmisében köszönjük meg Istennek a szenteket, közöttük Johanna Franciskát is. Az ő lelki leányai, a vizitációs nővérek Magyarországon is megtelepedtek, iskolát vezettek, beteget ápoltak, imádkoztak a magyar egyházért. Vizitációs nővér volt Bogner Mária Margit is, akinek boldoggá avatási eljárása a második világháború miatt állt le, de idősebb testvéreink még hallhattak róla, sőt ismerhették. Kérjük meg a ma ünnepelt Johanna Franciskát, segítsen egy kicsit ebben is nekünk, magyaroknak. Hiszen annyira szükségünk lenne arra az erőre és bátorításra, amit egy-egy szent konkrét élete sugároz, amikor azt az életet az Egyház oltárra – azaz hivatalosan is példává – emeli. És segítsen abban is, hogy a saját életünkben megtaláljuk az élet két nagy területének, az imádságnak és az aktív tevékenységnek azt az összhangját, melynek ő olyan nagy és tökéletes példája. Amen.